Ezt a könyvet már egy jó ideje kinéztem, tavaly még itt ecseteltem, hogy mennyire bizakodó vagyok vele kapcsolatban. Még az sem érdekelt, hogy drágább, mint amennyiért a bookdeporól könyvet szoktam venni (mindez a brexit és a vám előtt), mégis halogattam az elolvasását.
Talán jobban jártam volna, ha nyárra időzítem, hogy jobban beleéljem magam a ragadós alabamai hőségbe, azonban sajnos ennyivel nem ússza meg a regény.
Pedig jól indult. Eleve, láttátok a borítót? Gyönyörű! Aztán ott a cím. Éjfélkor a fekete rigó kávézóban? Mi történik ott?
Adott egy nagyon érdekes családi alapfelállás, amelyet a két női főszereplő vezet be - ez is érdekes volt egyébként, mivel Anna Kate mellett Natalie nem került említésre a fülszövegben. Inkább ez, minthogy túl sokat áruljon el, de azért jó lett volna tudni, hogy lényegében két cselekményszál vár ránk. Tehát Anna Kate egy fiatal lány, aki orvosi pályafutását folytatná, azonban nagyanyja halála miatt egyelőre a kávézóval foglalkozik, amely több furcsa dologgal is szolgál. Először is ott van a két idősebb segítő, akiktől valamiért mindig az az érzésem támadt, hogy a semmiből teremnek az ember mellett, aztán a kávézóban kapható pite furcsa hatással van azokra, akik elfogyasztják - álmukban egy elhunyt szerettük üzen nekik. Ráadásul egy csapat fekete rigó jelenik meg a ház körül, ami a madárlesők figyelmét is felkelti, így rengetegen érkeznek a környékre. Ez a fekete rigós szál azért is lehet vicces, nekünk magyaroknak, mert ott Alabama környékén - meg úgy egész Észak-Amerikában - egyáltalán nem honos ez a madárfaj. Érdekes volt látni, hogy ami nálunk ennyire megszokott, magától értetődő és gyakori, az egy amerikai regényben meseszerűvé válik.
A történet másik főszereplője Natalie, aki pár év kihagyás után visszaköltözik a szüleihez, ráadásul nem egyedül - a nagyjából két éves kislánya is vele tart. Özvegyként pánikrohamai vannak, és nem tudja magáról levakarni minden lében kanál anyját. Édesapja háziorvosként praktizál, és ők azok a tipikus southern gazdag család, akikről oly sokat hallani.
A két nő élete egészen különös módon kapcsolódik össze. Ez elég hamar kiderül, de nem akarok lelőni semmilyen poént, hátha valaki mégis kedvet kap a regényhez. A lényeg, hogy a szálak összefűződnek, amiből családi dráma lesz.
A regényben az tetszett a leginkább, ahogyan ezt a drámát és a megbocsátáshoz, feldolgozáshoz vezető utat írta le az írónő. Natalie édesanyja a kezdeti "gonosz" karakterből szép lassan egy megérthető és próbálkozó személyiséggé fejlődött, talán ez volt a legnagyobb pozitívum. Szép lassan haladt mindenki - hacsak azt nem számítjuk, hogy az egész regény körülbelül egy hónapot ölel fel - sebaj, nyáron úgyis megnyúlik az idő, máshogy telik, szabadabbak vagyunk.
Tetszettek a kedves mellékszereplők, mint a nyolcvanéves bácsi, aki nem képes lemondani a napi pitéjéről, illetve a többi, vicces idős karakter.
Itt nagyjából mg is tudok állni. Anna Kate és Natalie számomra ugyanolyan volt. Megkülönböztetésüket sokszor a narráció sem segítette, hiszen egyes szám első személyben íródott a történet. Olykor vissza kellett lapoznom, hogy lássam, ki mesél, annyira egyforma volt számomra mindkét karakter. Hasonló volt a helyzet az ügyeletes szívszerelmekkel, akik a romantikus szálat erősítették. Őrájuk is egy karakterként gondolok.
A mágikus szál néha segített, hogy túllendüljek enyhe csalódásomon, azonban a fekete rigók hamar ellaposodtak, a pités sztori is tartogathatott volna többet - ha mondjuk maguk a szereplők fogyasztanak belőle -, és a vége felé kiderülő szürreális elemek (vagyis inkább rá való utalások) is inkább csak homlokráncolásra adtak okot.
A kisvárosi varázs se talált meg, hiszen vagy a kávézóban vagyunk, vagy Natalie-ék házában, néha itt-ott, de egyáltalán nem éreztem, hogy ismerem a város térképét vagy ilyesmi.
Sajnálom, hogy inkább csalódás volt a regényke, mert egyébként tényleg nagyon vártam, és nem is utálom vagy ilyesmi, csak nem biztos, hogy újraolvasom öt év múlva vagy hogy elolvasom az írónő másik, hasonló regényét.
Ó, de kár, pedig ezt én is el akartam olvasni, de ha nem jók a karakterek, és mélysége sincs annyira, akkor inkább olvasok mást. És tényleg nagyon drága könyv, én még Brexit előtt néztem, majdnem 6000-ért volt fent.
VálaszTörlésIgen, Brexit előtt vettem, valóban 5000 körül mozgott az ára, de ahogy nézem, mostanra csak pár száz forinttal ment feljebb (nem úgy, mint a Cédrusliget grrrr, az 2000 forinttal lett drágább!!).
TörlésAzt amúgy nem mondanám rá, hogy felszínes, csak.. kicsit egyhangú.