2020. május 19., kedd

Zabpelyhes süti receptek

Régen volt már sütéssel kapcsolatos poszt, ennek oka az, hogy alig sütöttem/gyúrtam/tettem a hűtőbe sütés nélküli tortát. Pedig meg is fogadtam magamban, hogy idén minden hétvégén készülök valamivel. Olykor elfelejtem, de a sütés igazán boldoggá tesz, tetszik az alkotás folyamata, rátalálni új receptekre, megenni a végeredményt meg annál jobb.
Mivel mostanság próbálok egészségesebben enni és többet mozogni, olyan recepteket kerestem, amely pl. akár zabpehelyből is elkészíthető. Találtam is kettőt, ki is próbáltam, és ezeket osztanám meg veletek.

1. Csokis-zabpelyhes keksz



Ez az egyik kedvenc receptemmé vált, mert hiába van tele zabpehellyel, ropogós a keksz, nem túl édes, mégis finom, a csoki (vagy akár aszalt gyümölcs) pedig feldobja.

Hozzávalók:
  • 12,5 dkg puha vaj
  • 12,5 dkg cukor
  • 1 db tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor (ezt nem tettem bele, mert nem volt)
  • 1 tk vanília-aroma (ezt sem)
  • 12,5 dkg zabpehely
  • 15 dkg liszt
  • 1/2 tk sütőpor
  • 15 dkg étcsokoládé

1. A csokit apró darabokra vágjuk.
2. A vajat, a vaníliás cukrot és a cukrot habosra keverjük, ehhez adjuk a tojást, majd az aromát.
3. A lisztet összekeverjük a sütőporral.
4. Összeöntjük a csokit, a habot és a lisztet, majd összegyúrjuk, hogy jól formázható masszát kapjunk. 
5. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodjuk az apró golyókra formázott darabokat. Én ezeket kanállal egy kicsit lenyomkodtam, mert nem bíztam benne, hogy rendesen lelapul. Mivel kifelejtettem a csokit, ráadásul nem is vágtam elég apróra, így a közepébe szúrtam egyet-egyet.
6. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük alul-felül sütéssel.


2. Zabos-mandulás golyó



Ez is nagyon finom, és bár nem keményedik meg annyira, mit mondjuk egy kókuszgolyó, de a lekvártól nagyon finom lesz. Az eredeti recept viszont szerintem nagyon sok zabpelyhet ír bele, ezért legközelebb vagy kevesebbet teszek vagy ledarálom előtte.

Hozzávalók:
  • 20 dkg zabpehely (szerintem ezt lehet felezni vagy ledarálni)
  • 10 dkg porcukor
  • 10 dkg margarin
  • 3 evőkanál meggylekvár vagy bármi más piros lekvár
  • 1 evőkanál málnalekvár (mivel csak egyféle lekvárom volt otthon, így én 4 kanál baracklekvárt tettem bele)
  • 1 evőkanál kakaó
  • 4 dkg darált mandula (személy szerint én ezt is keveselltem, így máskor többet teszek)
  • víz (vizet egyáltalán nem használtam, szerintem a lekvár folyóssága miatt nem is kell)
  • esetleg pár csepp vanília-esszencia
  • Valamint:
  • 5 dkg mandulapehely kissé összetörve
1. A hozzávalókat összegyúrjuk, majd 1-2 órát pihentetjük.
2. Apró golyókat formázunk belőle, amelyet a mandulapehelyben megforgatunk

2020. május 16., szombat

Retroposzt #1: Ford Madox Ford: Vannak, akik nem

Ebben az új rovatban olyan régi bejegyzéseket osztok meg veletek, amelyek még az előző blogomon jelentek meg. Az első ilyen egy - mondjuk úgy - hiánybejegyzés, hiszen Az utolsó angol úriember második és harmadik részéről már írtam.
Az első részt még hat éve olvastam, íme az akkori véleményem róla.


Talán páran tudjátok rólam, hogy amikor 2012 őszén megnéztem a BBC 5 részes mini sorozatát, a Parade’s Endet, azon nyomban elkezdtem azért harcolni, hogy a könyveket, amelyek alapján készült, itthon is kiadják. Meglepő volt elsőre, hogy egy ilyen klasszikust, amelyet minden idők egyik legjobb regényének tartanak, még nem fordították le itthon. Mindenesetre elkezdődött a kopogtatás: írtam róla itt a blogon, a Molyon eseményt is készítettem, valamint számos blogger is posztolt erről a projektről. Aztán nyáron jött a hír, miszerint a Lazi már javában fordítja a tetralógia első részét, amelyet aztán ki is adtak tavaly év végén. Bevallom, kicsit féltem ettől a könyvtől, mivel A jó katonát végig sem bírtam olvasni, de bíztam benne, hogy ezt imádni fogom. Így is lett.

Miről szól? A háború előtt és a háború után. Christopher Tietjens egy zseni, legalábbis a legtöbben így tartják. Sylvia, a felesége, folyamatosan megcsalja. Valentine, a fiatal szüfrazsett lány pedig megmozgat valamit Tietjensben. Elvek, pletykák, románc, bürokrácia. Betekintés Angliába, néma megfigyelése az angol jellemeknek. Valahogy ez jellemzi Ford Madox Ford regényét.

Vélemény: Az a hihetetlen, hogy a regényben alig telik el pár nap. Az első részben talán kettő-három, míg a másodikban csupán egy. Mégis éveket szelünk át.

Élmény volt olvasni ezt a könyvet, és könnyű is, mivel roppant gördülékeny a szöveg, észre sem vehető, mennyit haladtunk. Ráadásul milyen okos, intelligens témákat vet fel az író! Annyi mindenről alkot véleményt, legalábbis a karaktereket felhasználva, annyi mindenbe látunk bele az ő segítségével, hogy nem is értem, miért nem fordították le hamarább ezt a történetet. Nagyon okos, rettentően az!

Ez nem egy romantikus regény. Szerintem ez már az ötrészes mini sorozatból is kiderül, de aki romantikát vár, az inkább Jane Austenhoz forduljon. Ez egy könyv az angolokról és a háborúról. Igaz, az első részben még nem igen nyerünk betekintést oda, de a későbbiekben – gondolom – nagy hangsúlyt fog kapni.
 
Mégis van benne romantika. Ez a férfi, aki a háború után megváltoztatta a nevét, olyan gyönyörű szituációkba helyezi Tietjenst és Valentine-t, hogy az megolvasztja a női szíveket. Már a találkozásuk is bájos, sőt, vicces. Mit ne mondjak, a lányt már itt megkedveltem, hiszen ha én is ebben a korban éltem volna, biztosan magam is beálltam volna szüfrazsettnek. Aztán az a jelenet a ködben! Milyen szép, mégsem az a megszokott románc.


Nagyon távolságtartóak, ahogyan mindenki a kötetben, ahogyan az író a karaktereivel. Rengeteg belső monológot, mesélést kapunk róluk, mégsem érezzük őket olyan közel. De ez nem azt jelenti, hogy ne lennének remek figurák. Talán Tietjens az, akit nehezebb megérteni, de az ő karaktere is csodálatos. Egy zseni és egy háború, majd a végeredmény. Ford nagyon szolidan mutatja be, hogy mit művelt vele az a pár év.

Aztán említsük meg a narrációt is. Nagyon furcsa; ezt tudnám mondani, mivel nem igen vagyok hozzászokva az ilyenfajta meséléshez. Furcsa attól, hogy csak pár nap telik el, mégis éveket mutat be. Rengeteg a visszaemlékezés, ami inkább a második részben játszik fontos szerepet, hiszen számunka jó pár év üres folt, és nem igazán értjük, hogy egyes karakterek miért reagálnak úgy, ahogy, de a visszatekintések segítségével megértjük őket.
Nem hiszem egyébként, hogy ez a fajta elbeszélésmód zavaró lenne, csupán bele kell rázódni.

Azok a dolgok pedig, amikről olvashatunk! Egyrészt nagyon okosak, a második részben döbbenetesek, de másrészt, amikor Valentine érzéseiről ír – gyönyörűek. Ez az író olyan jól megértette a női lélek rejtelmeit, hogy az hihetetlen.

Hadd osszak meg veletek két kiírt idézetet – mind a kettő a háborúról szól:
„Nem voltunk felkészülve sem a győzelemre, sem a vereségre. Sem baráthoz, sem ellenséghez nem értünk fel. Még önmagunkhoz sem!”

„A gyerekeink csak az előnyeit látják majd mindannak, amit ezzel az egész hajcihővel elérünk. És még inkább a következővel. Hogy miként alakultak így a dolgok, azt már nem fogják megtudni. Az iskolában majd megtanítják nekik, hogy vadászkürtök hangja hívta az ifjakat, és az ő apjuk is hallotta... de ez már egy másik szégyenletes történet...”

Nem akarom kijelenteni, hogy ez a férfi megjósolta a második világháborút, de a könyvben legalább két, ha nem több utalás van rá, hogy lesz még egy – és ne felejtsük el, hogy ez a mű az 1920-as években jelent meg!

 
Ezt a könyvet azért is érdemes elolvasni, mert megérteti velünk az angol emberek viselkedését. Azt a látszólagos ridegséget, a sznobságot, a hazug mosolyokat, azt, hogy a pletykák miképp terjedtek, és hogy kívülről mennyire másnak hatott egy házaspár élete.

Nagyon tetszett ez a könyv, remélem, a második rész is mihamarabb megjelenik!
A könyvet köszönöm a Lazi kiadónak!

Tartalom: 5/5
Borító: 5/5

2020. május 14., csütörtök

Richelle Mead: Vámpírakadémia - újraolvasás

Már régóta terveztem újraolvasni a sorozatot, mivel tíz éve, hogy elkezdtem, és a hatodik (befejező) kötetet azóta se fejeztem be. Nem is értem, miért álltam le vele, pedig tetszett, a harmadik rész különösen izgalmas volt, de az ötödik résznél mintha csillapodott volna a lelkesedésem. Az se tett jót, hogy olykor évek teltek el két rész között (a második részt csak két évvel az első után olvastam), így olykor a cselekményt is homály fedte. Arra viszont emlékeztem, mennyire ötletesnek és egyedinek tartottam, hogy minden ismerősöm odavolt Dmitrijért.
A Havi egy újraolvasás kihívás kapóra is jött, na meg az, hogy a sorozat összes része a polcomon csücsül. Nézzük, hogy tetszett tíz év után, egyáltalán nem tiniként.

Könyvadatok:
Sorozat: Vámpírakadémia 1.
Megjelent részek: 6
Zsáner: Fantasy, ifjúsági
Kiadó: Agave
Oldalszám: 236 oldal
Molyos értékelés: 89%

Fülszöveg:
Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője; Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. A kapukon belül sem veszélytelen azonban az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Már nem is kapni ezt a könyvet. Durva.

Arra pontosan nem emlékszem, miért tűnt fel ez a könyv vagy ki ajánlotta, de arra igen, mennyire izgatott voltam, amikor gimis koromban átvehettem. Pont egy vizsga előtt voltam, és úgy gondoltam, ez lesz a jutalmam - kár, hogy a vizsga nem sikerült (annak persze igen, akinek súgtam). Nagyon jó volt már csak az emlékek miatt is újra kézbe venni és jól megszagolgatni a könyvet, mert eszembe jutottak a gimi utolsó évei, a pletykák, ármányok, klikkek, az ügyeletes szépfiú, akibe bele voltam esve, a tesiórák és a legjobb barátnők - nagyjából, mint a sorozat felvezető kötetében.

Tényleg egy igazi, mondhatnám vérbeli, középiskolai sztorit kapunk, ahol a fentebb felsoroltak dobogós helyen szerepelnek, jól körülírja, milyenek is ezek az évek. Természetesen - fantasy lévén - itt nem sima emberek járnak az akadémiára, hanem különbözőféle vámpírok. Már ez is nagyon tetszett annak idején. Ugye az Alkonyatból elegem volt, és kerestem valami pörgősebb ifjúságit, és ebben mindent megtaláltam, amit akartam - izgalmas harcok, politikai játszmák, barátság, komolyabb problémák bemutatása, a szerelmi szál lassú kibontakozása.

Az első rész elbűvölő esszenciája szerintem az, hogy bár felszínesnek hat az elején, talán még Rose is sok egy kicsit, és érződik, hogy ifjúsági, de ahogy haladunk előre, úgy válik egyre komolyabbá. Már itt, az első részben megjelennek olyan dolgok, mint a szexuális bántalmazás, a slut-shaming vagy a depresszió. Tetszett, hogy Mead ezeket mind átvitte a fantasy vonalba, mégis egyértelműen felismerhetőek a társadalmunkban is fellelhető problémák. Pl. van egy jelenet, amelyben egy buliban vámpírfiúk isznak egy etetőből, aki már teljesen elhagyta magát, és fel akarják vinni a szobájukba... Ez a jelenet és ennek folytatása is jól mutatja Mead összeszedett narrációját, hogy van mondanivalója, és tudja is, hogy juttassa el ezeket a fiatalabb közönség számára.

Forrás
Örülök, hogy újra berántott a történet, alig várom, hogy a második részt is újraolvassam. Bár az elején izgultam egy kicsit, mert gyakran megesik, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeket, de jelen esetben csak még jobban tetszett.

Érdekesség:


  • A sorozatnak van egy spin-offja ez a Bloddlines címet viseli. Idehaza ennek csak az első része jelent meg, egyébként ez is hatrészes.
  • A könyvből 2014-ben film is készült, de sem a kritika, sem a rajongók nem voltak jó véleménnyel róla.
  • Az írónő bár lezárta a Vámpírakadémia és a Bloodlines sorozatot, és más projekteken dolgozik, egyszer szívesen visszatérne a sorozat világába.