2019. október 26., szombat

Témázás - Ezért imádom a velencei könyvtárat

Már évek óta látom kedvenc bloggereimnél ezt a tematikus posztot, amikor időközönként mindannyian körbejárnak egy-egy témát. A nevekre kattintva elolvashatjátok, amit a többiek írtak: PuPilla, Dóri, Marianna Czene, Nikkincs, Sister. A mostanihoz én is csatlakozom, mivel nagyon szeretem az itteni könyvtárunkat. Leírnám, hogy nálam hogyan kezdődött a kötődés, hogy milyen a velencei könyvtár és hogy mik a pro-kontra érvek.

A korai évek
Volt egy időszak 8-9 éves korom környékén, amikor elkezdtek érdekelni a könyvek, és még a régi helyen, ahol éltünk, beiratkoztam az iskolai könyvtárba. Sajnos ez nagyon szegényes volt, hatodikos koromban meg is szűnt, és onnantól kezdve szó szerint könyvespolcok között ültünk, több tanterem tele volt könyvekkel. Ezt annak idején egyáltalán nem tudtam értékelni, mivel a könyvek iránti érdeklődésemet kifullasztották a kötelező olvasmányok.

A velencei könyvtár
16 évesen költöztünk Kápolnásnyékre, azonban azt hiszem, akkoriban itt nem volt igazi nagy könyvtár, és mivel a velencei annyira gyönyörű (lásd lejjebb) és közelebb is esett a lakhelyemhez, beiratkoztam. (Azért az iskolai könyvtárból is kivettem ezt-azt, Joanne Harris könyveivel és Babits Mihály gólyakalifájával is itt ismerkedtem meg.) Számomra hatalmas megkönnyebbülés és élmény volt a beiratkozás, mivel azelőtt alig volt pénzünk könyvet venni. Emlékszem, akkoriban szerettem meg Nicholas Sparksot, és A leghosszabb út című könyvére úgy dobtuk össze anyukámmal az ötforintosokat. A könyvtári díjra is egyébként. Szóval számomra nagyon megérte, hogy évi 7-800 forintért rengeteg könyvet vehetek ki. Most összeszámoltam, és 2011 óta 50+ könyvet kölcsönöztem ki. A könyvtár nagyon sokszor egyfajta menedék volt, egy hely, ahol hódolhattam a szenvedélyemnek és emiatt nem kellett furának éreznem magam. Gimis koromban egy órát simán eltöltöttem ott, mindent megnéztem, és hetente-kéthetente jártam oda. Gyalog öt percre van tőlem, egy kisebb kastély volt régen az épület, a Velencei-tóra néz, szóval csodálatos látványt nyújt az év minden szakában.

A két könyvtáros is nagyon kedves; ha épp nincs senki, akkor képesek vagyunk 10-20 perceket beszélgetni akár könyvekről vagy a kisvárosi programokról. Nagyon figyelnek a visszajelzésekre is, külön polc van a krimiknek, ifjúsági/VP-s, sci-fi könyveknek. Valamint a kisgyerekeknek is külön részleg van fenntartva. Ajánlanak is, ha nem tudom, mit olvassak, de félre is teszik, ami kell. Nagy megtiszteltetés volt pl. amikor kikérték a véleményemet, hogy milyen sci-fi könyveket szerezzenek be (nem mintha akkora sci-fi guru lennék, de egy időben sok ilyen könyvet vettem ki).

Az elmúlt években nem jártam annyit ide, mivel ahogy lett munkám és pénzem könyvekre, nagyon jólesett, hogy megvehettem és a polcomon tudhattam őket. Így csak egy-egy alkalommal ugrottam be, akkor is hamar végeztem. Ekkoriban kezdődött, hogy kivettem többet is, amiket el sem olvastam, és így vittem vissza. Szörnyű bűntudatom támadt, folyton az járt az eszemben, hogy valaki biztosan ezt keresi, én meg csak itt tartogatom magamnál. Fogalmam sincs, hogy alakulhatott így a helyzet. Valószínűleg átestem a ló túloldalára. Idehaza volt már 40+ olvasatlan könyvem, annyit összevásároltam, és elszámítottam magam. Ráadásul sokszor olyanokat vettem ki, amiket igazából el sem akartam olvasni...

Szerencsére ez a szakasza az életemnek megszűnt, az elmúlt hónapokban arra törekedtem, hogy tényleg olyat vegyek ki, amit el is olvasok, és nem hatot egyszerre, hanem csak egyet-kettőt. Mindig annyit veszek ki, amennyit visszavittem, és a határidőt is próbálom tartani! Mivel már nem tartom annyira fontosnak a materiális javakat, nem fut át az agyamon, hogy ó, ezt nem veszem ki, mert a magaménak akarom tudni. Helyette az érvényesül, hogy az élményt szeretném megszerezni, és ha vissza kell vinnem a könyvet, az azt jelenti, hogy más is hozzájuthat ehhez, az élmény pedig velem marad, nem feltétlenül kell hozzá a könyv. Ha pedig nagyon tetszett, akkor egyszer úgyis megveszem magamnak, hogy újraolvassam.
Összességében imádom a velencei könyvtárat, az egész miliőjét, hangulatát, ha erre jártok, ugorjatok be!

Útban a könyvtár felé (amúgy minden nap elsétálok erre, mivel a vasútállomás is erre van)


Nem igazán látszik, de az ott a Velencei-tó, csak aznap épp hogy feloszlott a köd



Érvek a könyvtár mellett:
- évente csak egyszer kell tagsági díjat fizetned
- több könyvet is kivehetsz egyszerre
- akár órákat is nézelődhetsz a könyvespolcok közt
- szocializálódhatsz, beszélgethetsz másokkal könyvekről
- bizonyos könyveknek könyvtári illatuk van
- kimozdulhatsz
- ha nem tetszik a könyv, semmi gond, visszacsaphatod a többi közé
- vannak író-olvasó találkozók

Érvek a könyvtár ellen:
- nem tarthatod meg a könyveket
(más nem jut eszembe)

Ti szoktatok könyvtárba járni? Mióta jártok, van valami emlékezetes sztoritok?

2019. október 24., csütörtök

Sorozatok őszre

Jöjjön még egy őszi témájú poszt, amelyben olyan sorozatokat mutatok be, amik szerintem igazán jó választások lehetnek őszre.


1. Klasszikus, családi sorozatok








Gilmore Girls (Szívek szállodája)
Ha erre a sorozatra gondolok, mindig ez a kép jut eszembe:






Nem csoda hát, hogy most ősszel is elindítottam, és rendszerint ez megy a háttérben. Ez még tipikusan az a sorozat volt, amelyben egy évad (kb.) 22 részből állt, ősszel indult, tavasszal végződött. Így főleg az első 5-7 rész totál őszies, kapunk hálaadásnapi és halloweenes epizódot is. A háttérben sok a narancs-barna szín, a tökök, a színes falevelek, így tényleg nem csoda, ha sokan az ősszel azonosítják a sorozatot.
Bár én szívem szerint csak a harmadik évad végéig bírom elviselni szeretem a sorozatot, ilyentájt tök jó újranézni.




Everwood
Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt, emlékszem, még anyukám is nézte. Az erdős tájkép, a hatalmas hegyek, amelyek meghúzódnak a háttérben és azok a barnás színek egészen megmaradtak bennem, és erről a sorozatról is leginkább az ősz jut eszembe. A zenéje a mai napig a fülemben cseng. Ideje lenne újranézni, mert már kezd megfakulni.


2. Spooky, kellemesen ijesztő sorozat






Chilling Adventures of Sabrina
Az eredeti, nagyon viccesnek és lánykásnak tűnő sorozatot sosem néztem, ez azonban nem gátolt meg abban, hogy szeptember vége felé elkezdjem és ledaráljam a mostanit. Mi sincs ennél halloweenesebb. Már a kezdő mondat is erre utal. Olyan az egész sorozat, mintha folyamatosan Halloween lenne, de legalábbis ősz. Sabrina ruháit is imádom, a harisnya, szoknya, garbó neki ráadásul roppant jól áll. Van itt ködbe rejtőző ház, fekete macska, tökök, recsege-ropogó avar, és természetesen boszorkány, démon, sátánizmus, maga a sátán, meg amit akartok. Nem félelmetes, de nem is bájos.


Supernatural
Még tinikoromban abbahagytam ezt a sorozatot. Akkor, a hatodik évad környékén, azt hittem, a sorozatnak befellegzett. Erre még mindig megy. Igaz, ez már az utolsó évad lesz, de nem semmi utat tett meg. Újra kellene kezdenem, de így, tíz év távlatából is rémlik, hogy izgalmas volt, főleg a 3-4-5. évad, kellemesen ijesztő, tele démonokkal, angyalokkal, mitológiát taglaló értekezésekkel.


3. Majdnem horror, jó lesz estére






Castle Rock
Nem volt ijesztő, de spookynak se nevezném, mert szerintem abban van valami játékosság. Ez komolyan vette magát, a mitológiáját, és bár szerintem hatalmas katyvasz az egész, mégis magával ragadó a hangulata. Borongós tájak, fura házak, még furcsább szereplők. Amiért kiemelkedő számomra ez a sorozat, az a hetedik rész. Az az epizód olyan szépen és izgalmasan felépített volt, hogy merem állítani, hogy a tévétörténelem egyik legjobbját láthattuk. Emiatt ajánlom mindenkinek!


Dark
Időutazós, német sorozat? Jöhet! Az eleje talán lassabban indul be, de aztán már alig bírod kikapcsolni a tévét, mert a végére kell érned. Sokaktól hallottam, hogy jegyzetelniük kellett, amit nem csodálok, hiszen elsőre elég kesze-kuszák a szálak, a második évadban vissza kellett olvasnom, melyik családhoz ki tartozik. Külön kiemelendő, milyen jó munkát végeztek a castinggal.
Itt is adott a borongós hangulat, a sárga esőkabát, az erdőben való mászkálás. Esős időben, amikor nem tudsz kimozdulni otthonról és van legalább 3-4 napod, akkor kezdj bele, mert hidd el, nem bírsz majd vele leállni.




Ti miket szoktatok nézni ősszel?

2019. október 18., péntek

Agatha Christie: A ferde ház

Könyvadatok:
Zsáner: Krimi
Megjelent: 2017 (eredetileg: 1949)
Kiadó: Helikon
Oldalszám: 270
Molyos értékelés: 91%


Fülszöveg:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szerető, bár kissé zűrzavaros család. A Leonidesek boldogan éltek kis, ferde házukban… Egészen addig, míg a családfő, a milliomos Aristide meg nem halt. Valaki a családból inzulin helyett mérget tett a fecskendőjébe.
Ki a gyilkos, és miért ölt? Szerelemből, pénzvágyból vagy tán bosszúból? A rejtély nyomába eredő fiatalember indítóoka legalább világos: Sophia, az áldozat legidősebb unokája addig nem hajlandó kitűzni esküvőjük napját, míg ki nem derül az igazság…


Tíz-tizenegy évvel ezelőtt találtam meg odahaza a Tíz kicsi néger nagyon régi, szétesős darabját, amit csak azért kezdtem el olvasni, mert anyukám ódákat zengett róla, hogy mennyire jó. Később azt is elmesélte, hogy fiatalkorában rengeteg Agatha Christie könyvet olvasott, és az eleje mindig unalmasabbnak tetszett neki, de aztán letehetetlenné vált, amíg ki nem derül, ki a gyilkos.
A Tíz kicsi néger tényleg nagyszerű és ijesztő olvasmány volt számomra. Utána bátrabban próbálkoztam meg a Nyaraló gyilkosokkal, ami valamiért nem ment, félre is tettem. Aztán kb. 5-6 éve kivettem a könyvtárból A ferde házat, de ahhoz se volt kedvem. Így egy jó időre tényleg elengedtem az írónő könyveit.


Azonban egy kolléganőm (aki legújabb tagja híres-neves könyvklubunknak) mostanság több AC regényt is a kezébe vett, és miután megemlítettem neki A ferde házat, elhozta nekem. Nagyon szép kiadás egyébként, a Helikon, illetve a borító tervezője, Tillai Tamás nagyon jó munkát végzett. Igazán utazóbarát, nagyon kényelmes volt olvasni. Le is daráltam négy nap alatt, és bár az eleje nehezebben ment, az utolsó 100 oldal nagyon izgalmas volt. Alig vártam, hogy kiderüljön, ki a gyilkos. Természetesen nem találtam el.


Hiába volt egyébként érdekfeszítő olvasmány és jó krimi, most derült arra fény, hogy miért nem csúsztak az előző kötetei. Számomra rettentő steril volt, kérdezz-feleleknek éreztem szinte az egész könyvet. Leírás alig volt, az egész regényben talán öt mondat, a hangulati elemek nagyon hiányoztak, pedig adta volna magát, hiszen mégis csak egy hatalmas, baljóslatú házban történt a gyilkosság; a karakterek, mint személyiségek pedig inkább túlzóak voltak, mintsem teljesen hitelesek. De elfogadtam, hogy Agatha Christie stílusa olyan, amilyen, és inkább a megoldandó rejtvényre kell koncentrálni, nem laca-facázik ő olyanokkal, hogy leírja, hogy jutottak el egyik helyszínről a másikra, itt a fejtörő a lényeg.


Ezeket elfogadva ez egy tök izgalmas olvasmány, meglepődtem a végeredményen, és nem csoda, hogy nagy visszhangja volt abban az időben. Érdekes morális dilemmát is okozhatna az egész, ha nem lenne lezárva minden egy csavarral. Elmélázás ezeken egyáltalán nincs, ezáltal teljesen távol állunk a gyilkosságtól, a gyilkostól, pedig nem lett volna rossz egy kis értekezés még erről.


Mindenestre most már elmúlt az "ellenérzetem" vele kapcsolatban, így többször fogok olvasni tőle.