Filmek nyárra

Igazán csapongó ez a nyár, egyszer kánikula, máskor pulcsit kell venni. Mindenesetre hoztam öt filmet, amelyek nyáron játszódnak és szerintem egytől-egyig képesek nyári hangulatba hozni.

My Girl

Gyerekkorom kedvenc filmje, amelyben Veda nyári szünetét követhetjük nyomon, amikor még az élet a biciklizésről, a bingó estek kifigyeléséről és az álmodozásról szólt.

Mamma Mia!

Van, aki utálja, van, aki imádja, de az ABBA örök, Görögország pedig gyönyörű.

Négyen egy gatyában

Egy kedves film négy barátnőről, és egy farmerről, ami varázslatos módon mindegyikőjükre jó. Ezt a nadrágot küldik egymásnak a lányok a nyári szünet során, hogy szerencsét hozzon - kinek a focitáborban, kinek az apja új családjának bemutatásánál.

Apád-anyád idejöjjön!

Egy nagyon édes film, amely szintén a nyári szünet alatt játszódik. Lindsay Lohan alakítja az ikreket, akik egy táborban felfedezik, hogy ugyanúgy néznek ki, és mindkettőjüket egyedül neveli apukája/anyukája.

Kettőn áll a vásár

Ez pedig az Olsen ikrekkel forgatott 90-es években készült film, amelyben két rosszcsont kislány próbálja összehozni a főszereplőket - szintén a nyári szünet idején egy táborban.

Sorozatok nyárra

A tipikus szezonális poszt :) Ez alkalommal olyan sorozatokat ajánlok nektek, amelyek nyáron vagy inkább egy olyan éghajlati övben játszódnak, ahol sosincs fagyos, havas tél.

A nagyvárosi doktornő Bluebellbe keveredik, hogy tapasztalatot szerezzen családorvosként. Zoe sebész akar lenni, azonban mégis a pletykás kisvárosban ragad, ahol elsőre úgy tűnik, a nők megragadtak az '50-es években; a polgármester egy ex-futball játékos; a szomszéd egy nagyon szexi, de nagyon zajos csapos; a kiszemelt pedig már foglalt.
A Hart of Dixie az egyik kedvenc sorozatom, nagyon bohókás, mindenki kavar már mindenkivel, de nagyon is jól felépített egy-egy epizód, van önkritikája, és sokszor akadnak benne torokszorító jelenetek. Lehet drukkolni ennek a párosnak vagy annak a párosnak, nevetni rajta, összességében jól szórakozni. Engem teljesen megvett a kisvárosi hangulatával (a díszlet ugyanaz, mint a Gilmore Girlsnél volt), a kedvenc párosommal (Wade és Zoe), a folyamatos fesztiválokkal és a hangulatával. Nyárra tökéletes sorozat.

A Született feleséges készítőjének egy másik sorozata, amiben a főszereplők latin bejárónők. Mindegyik évadban van valamiféle bűncselekmény, amibe természetesen a szereplőink belekerülnek. Szerintem ez egy marha vicces, de közben nagyon izgalmas sorozat remek színésznőkkel. A nyári hangulat ugye a Beverly Hills-i környék miatt is erős, így ezért javaslom mostanság ledarálni.

Ez a sorozat nemrég indult a Netflixen, és nagyon bejött, főleg a kisvárosi hangulat és a szereplők közti barátság miatt. Igazi szappanopera: van itt megcsalás, ámítás, besúgás, drámázás, baleset, minden, ami kell. Mégis jól működik, kellően komoly, és az olyan apró nüanszokat is imádtam benne, mint amikor a kamera egy-két másodperccel később fókuszál a szereplőkre, hogy addig is láthassuk, hogy pletykálkodnak, néznek össze mögöttük a kisváros lakói. A sorozatról itt már írtam korábban.

Tinikorom kedvenc sorozata, és bár sose gondoltam rá kifejezetten nyári sorozatként, de mivel Észak-Karolinában játszódik, ahol sosincs hó vagy hideg, ezért szerintem tökéletes fogyasztás lehet. Jó, valóban nem a nyári szünet alatt történnek a szereplőkkel a drámák, de mindig süt a nap, akadnak tengerpartos jelenetek, és végső soron ez egy marha jó tinisorozat (legalábbis az 5. évadig, ahol ugrunk az időben).

A történet Laguna Beachen játszódik, ahol egy egyedül maradt anya egy gyászcsoportban találkozik egy kedves, de elég fura nővel. Zsánere a tragikomédia, emiatt pedig elég egyedi hangvételt kap a narráció. Olykor szürreális egy-egy jelenet, de sose megy át paródiába, végig hiteles, köszönhetően a remek színészi alakításoknak. Erről is ejtettem már pár szót itt.

Philip Pullman: Northern Lights

Márciusban néztem végig a His Dark Materials (idehaza: Az Úr sötét anyagai) című BBC sorozatot. Eleinte fogalmam se volt, miről szól, furcsa volt a plakát, a magyar cím, de Ruth Wilson miatt belekezdtem (őt nagyon szeretem a The Affair című sorozatból). Hamar le is daráltam, nagyon bejött, hogy részenként más helyszínen vagyunk, annyi kalandot foglal magába a történet. Áprilisban nagy izgalmakkal rendeltem meg a trilógiát, ráadásul díszdobozban, azonban az első részbe csak most, hónapokkal később kezdtem bele. Elég sokáig is tartott kiolvasnom, ami egyrészt betudható annak, hogy a sorozat ismeretében sokszor unalmas volt a könyv, másrészt pedig az angol szöveg nehézsége miatt. Fantasyt még nem olvastam angolul, és a zsánerszavak olykor megakasztottak.

Könyvadatok:
Sorozat: His Dark Materials I.
Megjelent részek: 3
Zsáner: fantasy, ifjúsági, kalandregény, steampunk
Kiadó: Scholastic
Oldalszám: 436
Goodreads értékelés: 3,98/5

Fülszöveg:
There are worlds beyond our own – the Compass will show the way…

The first novel in Philip Pullman's epic His Dark Materials trilogy is now the stunning motion picture The Golden Compass made by New Line Cinema and Scholastic Media.

When Lyra is given the strange and secret alethiometer, she begins an extraordinary journey that will take her to the frozen land of the Arctic, where witch-clans reign and ice-bears fight. The destiny that awaits her will have immeasurable consequences far beyond her own world…

Tehát, mint említettem, a sorozatért oda meg vissza voltam. Eleinte a kisállatok vettek le a lábamról, a miénkhez hasonló, mégis más, steampunk jellegű világ, aztán a sok-sok kaland - hisz rengeteg helyszínen járunk -, aztán a vége ríkatott meg, a csattanókról ne is beszéljünk. Nem csoda, hogy átkapcsoltam fangirl üzemmódba (nem is tudom, mikor volt ilyen legutoljára), és áprilisban egyből megrendeltem a könyvet. Ráadásul a teljes trilógiát egyszerre, díszdobozos kiadásban, hadd szóljon!

Nagyon vártam az elolvasását, de közben tartottam is tőle. Sajnos, a gyanúm be is igazolódott, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna.

Egyrészt nehezebben rágtam át magam a történet az angol nyelv miatt. Eddig angolul csak romantikus könyveket olvastam, így a zsánerszavak sokasága, a kicsit összetettebb nyelvtan olykor kifogott rajtam, de azért tudtam tartani a lépést. Néhány jelenetet nehéz volt elképzelnem, ezért is kellett a szótár.

Talán ez járulhatott hozzá ahhoz, hogy a regény egyharmadát eléggé untam. Örökre megmarad bennem, amikor főiskolás koromban angolul is nekikezdtem a Dear Johnnak, és akkor is untam a könyvet, pedig magyarul imádom. Akkor mondta egy lány, hogy ez a szókincs miatt lehet - nem elég nagy a szókincsem. Igaza volt, és most is hasonló lehetett a helyzet. Azonban annak is köze lehetett ehhez, hogy a sorozatot már ismertem, sőt friss élmény volt. Így a csattanók nem csattantak, az új helyszíneken nem hüledeztem, inkább hiányoltam dolgokat.

Úgy érzem, a karakterek rovására ment a kaland, pedig összetettek, de mégsem lettek eléggé kifejtve. Persze ez egy ifjúsági, gyerekeknek szóló könyv (bár azért ezzel vitatkoznék), de miért ne lehetne ez elvárható? Lyra olykor nem hatott hús-vér kislánynak, csak egy bábunak, aki azt teszi, amit mondanak neki, nagyon bátor és ezzel új veszélyekbe sodorja magát. Meglepődtem, hogy egyes jeleneteknél mennyire nem domináns narrációs eszköz az érzelmek leírása, és emiatt hiányérzetem támadt.

Mindezt leszámítva maga a történet tetszik, érdekes ez a világ és kíváncsi vagyok, mi lesz még. A második részt (ami vagy 100 oldallal rövidebb) is hamarosan elolvasom.