2021. március 3., szerda

Öt film tavaszra

Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy rettenetesen várom már a tavaszt! A napsütést, a kellemes 15-20 fokokat, a növények virágzását - és még folytatnám azzal, hogy a közös kávézásokat, Könyvfesztivált, de ezek a covid miatt még mindig kérdésesek. Talán most még fontosabb ilyenkor, hogy a jókedvünk, ép elménk, mentális egészségünk megmaradjon, úgyhogy ezért szedtem össze olyan öt, számomra nagyon kedves filmet, amely szerintem tökéletesen illenek a tavaszi hangulatba.


Amelie csodálatos élete

Amélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensőséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: A lakásának egy titkos zugában kis dobozra talál, amely az előző lakó gyerekkori emléktárgyait tartalmazza. Elhatározza, hogy visszajuttatja a kis dobozt jogos tulajdonosának. Ettől kezdve élete gyökeresen megváltozik, rájön, hogy valami módon képes környezetét boldogabbá tenni.. Szívesen boronál össze magányos embereket, amiből gyakran komoly bonyodalmak származnak. De jótéteményei közepette megismer egy különös fiatalembert (Mathieu Kassovitz) és most már a környezetén a sor, hogy segítsenek rajta... (port.hu)

Tíz éve láttam először ezt a filmet, ráadásul moziban! Felvételiztem egy főiskolára, ahol erről kellett írni, és már akkor beleszerettem. Aztán folyamatosan újranéztem, és pont ezért hanyagoltam el az elmúlt években. Azonban most újra hiányolom, főleg a zenéjét, úgyhogy idén mindenképpen megnézem. 


Nagy hal

A halálos beteg Edward Bloom ágyánál összegyűlik a család. A beszélgetések során az apa felidézi életét. Mindig is a tündérmesék világában élt. Nyolcévesen, ágyhoz kötött betegként napjait a Világ Könyves Enciklopédiájának olvasásával tölti. Különösen az aranyhalakról szóló cikk ragadja meg. Tíz évvel később a városka egyik legnépszerűbb fiatalembereként rájön, hogy, csakúgy, mint az aranyhalnak, a növekedéshez neki is el kell hagynia az otthonát, és fel kell fedeznie a világot. Valószerűtlen, mitikus utazás veszi kezdetét. (port.hu)

Régi adósságom volt bepótolni ezt - az előzőhöz hasonlóan - a mágikus realizmussal átszőtt mesét, és ilyenkor szidom magamat, hogy miért nem néztem meg előbb! Nagyon jó történet, McGregor hozza azt a fajta figurát, amit nagyon szeretek tőle, a színek pedig mesések. A végén rendesen meghatódtam, és az olykor szürrealizmusba átcsapó jelenetek is bájosak.


Mean Girls

Cady Heron afrikai vidékeken nőtt fel zoológus szülei mellett, és 15 éves koráig csak hírből ismerte az iskolát. A család azonban visszatér Chicagóba, és Cady egy átlagos gimnáziumban találja magát, ahol hamar megtanulja az első leckét: semmit sem tud azokról a vad dolgokról, melyek az úgynevezett civilizációban - esetünkben egy középiskolában - előfordulnak.
Ami itt folyik, az valóságos pszichológiai hadviselés és intrikák sora, és mindezek élén Regina George áll, a legmenőbb és legrafináltabb csaj az iskolában. Ő a királynő, a lányok bálványa, szinte mindenki rá akar hasonlítani, az ő szavát lesi. Nem tanácsos az útjába kerülni, ám az új lány alig teszi be a lábát, máris a lehetséges riválisaként tartják számon. Arra is rá kell jönnie, hogy az élet a dzsungelben sokszor semmi ahhoz képest, ami egy gimiben történik.
(port.hu)

(A magyar címe a Bajos csajok, de szerintem ez szörnyű.) Sokszor látok olyan listát, hogy a nyolcvanas évek legjobb tinifilmje valamelyik John Hughes történet (az ő neve még felmerül itt), a kilencvenes éveké a Spinédzserek (Clueless), a kétezreseké pedig bizony a Mean Girls. Szerintem ez nem csoda, mert eszméletlen jó. A mémeket még mindig gyártják hozzá, idézni magam is tudok a mai napig (She doesn't even go here vagy You go, Glen Coco!), szóval szerintem ez is úgy öregedett, mint a Jóbarátok. Ráadásul ezt lehet ősszel is nézni, hiszen (khm, október 3.) megjelenik benne a Halloween, karácsonyi időszakban is, ha emlékszünk a Jingle Bell Rock combütögetős változatára, de tavasszal is, hiszen a film egy egész suliszezont ölel fel és a végéhez nyilván a tavaszi bál tartozik. Ha nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg - és én az eredeti nyelvet ajánlom!


Micsoda csapat!

Úgy tűnt, hogy végleg befellegzik a baseballnak a második világháború idején. A játékosok bevonultak a hadseregbe, és a fronton harcoltak, a nemzeti sport napja leáldozóban. Az otthon maradottak azonban hiányolták a meccseket. Kézenfekvő volt az ötlet, ha nincsenek fiúk, lányokból kell csapatot verbuválni. Így jön létre 1943-ban az első női baseball csapat, amelyet hamarosan több másik követ. Tanúi lehetünk annak, ahogy Dottie, Mae és a többiek fölfedezik tehetségüket, legyőzik a lámpalázt és meghódítják a közönséget. (port.hu)

Micsoda film! Érdemes tudni, hogy a történet java része fikciós, azonban az egyáltalán nem, hogy a második világháború idején nők álltam be baseballozni és valóban volt egy találkozó évtizedekkel később. A legtöbb karaktert valós nőkről mintázták. A film bekerült a legfontosabb filmek közé az USA-ban (National Film Registry). Nagyon szeretem a nyilvánvaló, de nem szájbarágós feminizmus vonása, hangulata és drámája miatt. Tavaly nyáron néztem újra sok-sok év után, és ugyanannyira tetszett, mint gyerekkoromban. Ráadásul a baseball szezon tavasszal kezdődik, így igazi tavaszi film.


Meglógtam a Ferrarival

Ferris Bueller elbűvölő és intelligens fiú, aki azonban szeret merész dolgokat elkövetni. Egy szép tavaszi napon például úgy dönt, hogy az iskola helyett inkább bemegy a városba egy kicsit szórakozni. Mivel azonban igazán jól csak barátnője Sloan és legjobb barátja, Cameron társaságában érzi magát, így őket is magával viszi azon a piros Ferrarin, aminek kulcsát Cameron apjától emelte el.

Kérdezném, hogy ki ne ismerné Ferris Buellert? Sajnos, vannak, akik még mindig nem. Pedig John Hughes klasszikusa egy szabadnapról szól egy gyönyörű áprilisi napon, amiben a tinik beutaznak a nagyvárosba, étteremben esznek, múzeumba látogatnak el és parádén énekelnek. Nem ezt várná szerintem a néző elsőre, hiszen a mostani tinisorozatok/filmek teljesen letargikusak vagy vadak olykor. Ez a film puszta öröm és jókedv, miközben azért ott lappang a szülői hatás, amelyen túl kell lépni. A zenék miatt is érdemes tenni vele egy próbát (hello, Beatles), na meg azért is, hogy végre tudd, ki az a Ferris Bueller (Anyone?).

Ti láttátok valamelyiket? Mit ajánlatok még? :)

2021. március 2., kedd

Februári összegzés - 2021


Mindig elfelejtem, hogy a február ilyen kis rövid. Számít azért az a 2-3 nap. Nem sikerült minden tervezett olvasmányt elolvasni, de azt mondhatom, egész jól zártam ezt a hónapot. Ráadásul február elején 29 éves lettem, juhé, amit most meg is ünnepeltem. Eltelt a Valentin-nap is szarkasztikusan, aztán hallmarkos filmekkel, és ez egy kicsit befolyásolta is a februári TBR listámat - próbáltam romantikusabb olvasmányt is betuszkolni.

Februárban az alábbi könyveket olvastam:

A legjobb olvasmányi élmény a két magyar íróhoz kötődik. Moskát Anita könyvéről szeretnék külön posztot írni, csak még nem találom a megfelelő szavakat, az Örkény újraolvasás pedig élmény volt, mint mindig. A tűzhely melege egynek elment, ahogy sajnos a Heather Webber könyv is. Kár, pedig nagyon vártam, mondhatni, többet, jobbat.
Elkezdtem még az 50 elszánt magyar nő című rövid, gyerekeknek szóló ismeretterjesztő kötetet is, de a lelkesedésem hamar elhalványult, így ezért se sikerült kiolvasni hó végére. Készítem a recepteket a Varázslatos süteményekből is, erről is szeretnék majd egy külön posztot.

Sorozatok:
  • Firefly Lane
  • A harmadik nap
A Firefly Lane-t már könyvben kinéztem magamnak tíz évvel ezelőtt, de valamiért idővel mégsem érdekelt. A netflixes sorozat tetszett, pedig az első rész után azt hittem, nem leszünk jóban. A harmadik nap az HBO GO-n elérhető, ugyanaz készítette, mint aki anno az Utopiát, ezért is voltak nagy elvárásaim. Bár a sziget atmoszférája tetszett, a történetnek nem sok füle vagy farka volt. Elég hamar felejtőssé fog válni.

Filmek:
  • Winter Love Story
  • The Birthday Wish
  • A Valnetine's Match
  • Matching Hearts
  • The Secret Ingredient
  • Love on Ice
Csak hallmarkos filmeket néztem, nem semmi. Mondtam én, hogy a Valentin-nap betett. A Winter Love Story sima téli, de könyves szakmával foglalkozó aranyos kis történet volt, a The Birthday Wish pedig kifejezetten szülinapi, de sajnos nem tetszett. A valentinosok közül kiemelkedőnek mondanám A Valentine's Matchet, amiben Bethany Joy játszott, aki természetes játékával mindig megfog - lehetne már valami One Tree Hill reunion, ha már ennyi színész hallmarkozik. A The Secret Ingredient sima süti sütős versenyt mutatott be (volt már ilyen film), de könyv alapján készült, úgyhogy arra kíváncsi vagyok. A többi egyszer nézős volt.

Sütik és egyéb eledelek:
  • Szellemirtó keksz
  • Szörnyecskék csokitábla
  • Phoebe (Bűbájos boszorkányok) sütije
  • Kentaur zabpelyhes keksz (Narnia)
  • Vegán somlói galuska pohárkrém
  • Töltött, sült cukkini
  • Hajtogatott tojásrántotta
  • Kukoricás pesto tészta

Az első négy süti a Varázslatos sütemények receptkönyv alapján valósult meg, ám nem vagyok túlzottan elégedett. Egyrészt mindegyik nagyon édes, másrészt egyik keksznek se lett keksz állaga. Vagy én rontok el valamit (amit őszintén kétlek, mert egy-egy sütinél csak össze kell keverni az alapanyagokat) vagy rossz a sütőm, ami nem lehet, mert mást jól megsüt. Úgyhogy eddig nem vagyok elalélva ettől a receptkönyvtől. Az utolsó három reggelinek-ebédnek készült, és nagyon finom lett. Kísérletezgettem, ami igazán jót tett most az önbizalmamnak :D Jó, tök könnyű kis receptek, de mindig élvezetes egy valamit változtatni, ami egyből feldobja a sima ételt.

Nektek hogy telt a február? :)

2021. március 1., hétfő

Március - beszéljünk az endometriózisról


Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e erről a témáról - nem azért, mert kellemetlen lenne, hanem mert személyesen érint, és vannak dolgok, amelyeket az ember nem szívesen tesz közzé egy inkább könyvekkel foglalkozó blogon. Azonban az, hogy ez velem is megtörténik, nem feltétlenül azt jelenti, hogy meg kéne bújnom (mint eddig), hanem épp hogy beszélni kell róla, hogy tudd: nem vagy egyedül! A bejegyzés talán azoknak is hasznos lehet, akiknek környezetükben él endometriózissal küzdő személy vagy akik csak sejtik, hogy komolyabb probléma állhat a háttérben.

A bejegyzés annak az okán íródott, hogy egyrészt március az endometriózis hónapja, másrészt 18-án megjelenik Lara Parker: Vaginabajok című memoárja. Talán ha most azt mondom, hogy majdnem elsírtam magam, amikor megláttam, hogy egy kifejezetten endometrizóssal foglalkozó könyv hamarosan megjelenik, akkor valaki hülyének néz, de ha rákerestek, mennyi kötet jelent meg ebben a témában, nem találtok túl sokat. Ráadásul valamiért ez tűnik a legszimpatikusabbnak, mert nem arra fókuszál, amire általában minden, endóval foglalkozó cikk, vagyis a teherbeesésre (természetesen ez is fontos, csak ez engem személyesen nem érint), hanem arra, hogy ilyen krónikus fájdalommal hogyan lehet együtt élni.

Mi is az az endometriózis? Nem szeretnék itt most wikipediából, orvosi oldalakról másolgatni, ha érdekel, úgyis rákeresel, inkább elmondom a saját szavaimmal - ráadásul a mai napig nem tudják megmondani, miért és mitől alakul ki, és rengeteg "alfaja" van.

Az endometriózis:

  • fájdalmas menstruáció
  • amikor annyira fájdalmas a menstruáció, hogy a gyógyszer alig használ, kiír a házorvos, esetleg a nőgyógyászati ambulanciát is meg kell látogatnod
  • egy gyulladásos, hegesedéses megbetegedés
  • százezreket érint Magyarországon
  • nem tudsz előre tervezni kirándulást, nyaralást, de néha még egy randit sem
  • nehezebb a párkeresés
  • lehet fájdalmas a szex
  • néha gyógyszert kell szedni, ami teljesen összezavarja a hormonháztartást
  • cisztáid lehetnek
  • nem hívnak el sehova, mert úgyis lemondod
  • fáj a lábad
  • megműthetnek
  • a teherbeesés nehezebb
  • néha utálsz nőnek lenni

Az endometriózis miatt sokszor hallasz olyanokat, hogy:

  • nem is látszik rajtad
  • annyira fájdalmas nem lehet
  • szerintem ez fejben dől el
  • ez csak a stressz
  • majd elmúlik
  • nekem sosem volt semmi bajom
  • havonta egyszer van, mit izélsz?
  • most ezért nem jössz???

Az endometriózis nem hiszti.

Az endometriózis betegség, amivel megpróbálhatunk együtt élni.

Szóval ez az. Világéletemben fájdalmas menstruációval éltem, és azt hittem, ez normális, én hisztizek, mert másokat nem láttam így szenvedni. Ők biztos bírják, én vagyok gyenge. Ez nem igaz! Nem vagyok gyenge és te sem vagy az!

Ha menstruáció alatt olyan erős, elemi fájdalmat tapasztalsz, hogy nehéz talpon maradnod, sápadt vagy és csak a gyógyszerek enyhítik mindezt, akkor fordulj orvoshoz! Ha tapasztalsz ugyanilyen kellemetlen premenstruációs fájdalmakat, akkor szintén! Ez nem normális! Nem vagy hisztis, hanem fáj!

Sajnos azonban az orvosok csak mosolyogtak: sportoljon, szedjen magnéziumot! Úgy éreztem, nem hisznek nekem. Miért nem vették ezt komolyabban?

25 évesen fedeztek fel két cisztát a petefészkeimben, fél év múlva ezek egyenként 10 cm átmérőjűek lettek. Mérjétek le. Megműtöttek, szövettan: endometriózis. Végre kapott egy nevet a bajom. Amit csak képzeltem éveken át. Nem képzelődés, nem hiszti - betegség!

Szedtem kísérleti gyógyszert, szedtem olyan fájdalomcsillapítót, ami után lebetegedtem. Változtattam a diétámon, jógázok, néha egy-egy izzadósabb edzést is megengedek, de nem bírok többet. Még mindig ott tartok, hogy havonta 1-1,5 hét eltűnik az életemből. Most jelenleg kicsivel jobb, szedek Női cseppeket, ami segít.

Így talán már érthetőbb, miért hatódtam meg a könyvmegjelenés kapcsán. Végre szép a borító, végre nevén nevezzük, végre, végre, végre!

Mindenkinek, aki ebben szenved: kitartást!

Mindenkinek, aki nem: legyetek megértőek, türelmesek, próbáljátok meg átérezni, milyen lehet a másiknak. 

A könyvről mindenképpen írok majd itt a blogon, ha elolvastam. 

Ha esetleg van kedvetek megosztani a saját élményeiteket, beszélgetni, tanácsokat adni, akkor nyugodtan tegyétek meg itt a blogon, vagy akár privátban (avildasafehaven@gmail.com).