TOP 5 kedvenc romantikus könyvem

Ezt a bejegyzést még februárban, Bálint-nap alkalmából szerettem volna közzétenni, de sajnos az élet közbeszólt, és kicsit el is hanyagoltam a blogot mostanság. Ráadásul a mostani járvány helyzet sem túl szívderítő, így fura lett volna posztokat írni, mintha semmi baj se lenne, azonban arra jutottam, hogy vannak, akik otthon maradtak, vannak, akiknek dolgozniuk kell (mint én), miközben idős rokonukkal együtt élnek, vagy legalábbis a közelükben, szóval mindenkinek szüksége van egy kis vidámságra. Ezek a romantikus könyvek, amiket ajánlok, a szívemhez nőttek, akad olyan is, amit már többször olvastam. Remélem, találtok benne olyat, ami megtetszik, és szívesen olvasnátok.

5. Edith Wharton: Az ártatlanság kora
19. század, elvált nő, te jó ég, egy házas ember, aki beleszeret, úristen! A filmet még nem láttam, bár azt mondják, az is nagyon jó. A könyv mindenesetre a tavalyi év legkellemesebb csalódása volt, ugyanis nagyon szerettem, és teljesen megfogott Archer és Olenska grófnő kapcsolata. Nagyon elgondolkodtató, hogy egy kor szelleme hogyan alakítja az emberek életét.

4. Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember 
Ez alatt az egész tetralógiát értem, bár még csak az első két részt olvastam, de a sorozatot nyolc évvel ezelőtt imádtam! Ez is "kosztümös", történelmi könyv, hiszen az első világháborút megismerve követjük Christopher és Valentine kapcsolatát, és azt, hogy az egymás iránti érzelmek hogyan tudják átsegíteni az embert a legszörnyűbbeken.

3. Nicholas Sparks: A leghosszabb út
Nagyon rövid könyv egy idős ember visszaemlékezéséről, aki a hatvanas évekbe kalauzol minket, ahol gimis korában megismerkedett a nagyon vallásos Jamie-vel. Érdemes a regényke végeztével utánajárni (vagy talán ezt írják a könyv végén), hogy Sparks milyen indíttatásból fogott bele ebbe a történetbe. Nagyon szép, megkönnyezős, és engem egy nehéz időszakon is átsegített az ártatlanságával és bájával. Ebből is készült film, érdemes annak is adni egy esélyt, igaz, az a modernebb, 2000-es évek elején játszódik.

2. Nicholas Sparks: Kedvesem
Sokáig ez volt a kedvenc romantikus könyvem, hiszen ebben minden megvan, amit valaha akartam. Két fiatal, akik egy nyáron egymásba szeretnek, majd láthatjuk, hogy a világ külső elemei hogyan viszik más irányba az életüket. Szerintem ez a legszebb, legkeserédesebb Sparks könyv, amit nagyon ajánlok. A filmet nem annyira, mert több dolgot is elferdítenek benne.

1. Stephen King: 11.22.63
Ez talán kakukktojásnak tűnhet, hiszen ez egy időutazós regény, amelyben egy angol tanár visszatér a múltba, hogy megmentse Kennedyt, miközben a horror elemek is megjelennek, azonban kb. a 300. oldaltól kezdve szerintem átmegy romantikusba, ha nem is teljesen. Mindenesetre számomra ez a legszebb romantikus történet, amit valaha olvastam ("Az élet tánc"), és úgy vélem, az időutazás csak egy keret, egy indok, hogy King újra a 60-as években merüljön el. Nem csak a két tanár szerelme miatt lehet rámondani, hogy romantikus, hanem King múlthoz fűződő érzelmei miatt is. Nagyon szép, nagyon vaskos könyv, de kezdjetek bele, mert megéri! A könyvből filmsorozat is készült, az is csodaszép, ajánlom!

Evie Wylde: Ha minden madár énekel

Könyvadatok:
Zsáner: Kortárs, fikció
Megjelent: 2020 (eredetileg: 2013)
Kiadó: Metropolis Media
Oldalszám: 288
Molyos értékelés: 84%

Fülszöveg:
Jake Whyte, az Ausztráliából érkezett fiatal nő magányosan él egy öreg tanyán, valahol egy meg nem nevezett brit szigeten, ahol szüntelenül esik az eső és fúj a szél. Van egy társa, a neveletlen Kutya, és van egy birkanyája.
De éjszakánként valami előjön az erdőből, és öldösi a birkáit. Akármi lehet. Talán az erdőben élő rókák, vagy az a furcsa fiú a szomszédból? Egy ismeretlen, félelmetes vadállatról is hallani. Avagy a szörnyű titkokat rejtő múlt kísért?

Mi késztet egy lányt arra, hogy egy elhagyatott tanyán, sok ezer kilométerre a szülőföldjétől magányosan éljen? Miféle tragikus titkokat hordoz a lelkében, mi elől menekül, és miről tanúskodnak a hátán soha be nem gyógyuló hegek? S mi köze mindennek az eltűnő birkákhoz?
Számos díjjal jutalmazott, gyönyörűen megírt, fordulatos történet egy különleges női sorsról, erőről és a nehezen megszerezhető megnyugvásról.
(Februárból is maradt még három olvasásom, amikről nem írtam, de inkább visszafele haladok)

Előre látom, hogy ez egy megosztó regény lesz, és értem is, miért.
Nagy örömmel kezdtem az új évet, ugyanis évek óta ez volt az első könyv, amit megnyertem, és nem is számítottam rá, el is felejtettem, hogy jelentkeztem. A borítója már a játék előtt feltűnt, azonban először azt hittem, talán japán kötődésű szerzőről van szó, azonban tévedtem, ugyanis az írónő Ausztráliában élt, aztán Angliában is. A fülszöveggel nem tudom, ti hogy vagytok, de én valami teljesen megfoghatatlan dologra számítottam, legalábbis nem arra, amit kaptam. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna, amit olvastam.

Valóban van egy férfinevű női antihősünk, aki egyedül tengődik, magányosan, birkákat nyír, nem barátkozik, és fél attól, hogy valami megtalálja.

A regény két idősíkon játszódik, amit elsőre nehéz volt követni, de ennek örülök, mert a regény egyáltalán nem szájbarágós. Nem ad meg adatot, hogy mikor és hol járunk, gyere rá. Szeretem az ilyet, szerintem manapság sok író túl kényelmes az olvasókkal. Ebben a másik síkban Jake múltját ismerhetjük meg és nem is akárhogyan. Azonban nem szeretném lelőni a poént, meghagyom nektek is a felfedezés örömét.

A regényt elsőre nagyon hangulatosnak tituláltam, és még mindig ezt mondom, azonban a rengeteg naturalista, főleg szexszel kapcsolatos kifejezés sokszor megakasztott olvasás közben. Nem erre számítottam. Valahol a regény egyharmadánál egyértelművé válik a sztori lényege, hogy mik is történtek Jake-kel, és pár részt nehezen lehet nem undorodva olvasni. Egyrészt nagyon szomorú Jake múltja, másrészt meg a kezdeti hangulatos leírásokhoz valahogy nem annyira éreztem odaillőnek ezeket a részeket.

Talán ezek hatására, vagy a szépnek nevezhető stílus miatt (vagy esetleg a kettő együtt) ambivalens érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban. Olykor már-már a szépirodalom felé hajlott, vagy ha ez túlzás, akkor nevezzük egy misztikussággal átjárt érdekes fikciónak (annyira nem szeretem egyébként az ilyen besorolhatatlan műveket), és ez tetszett. Azonban a cselekmény és a naturalista leírás számomra minden volt, csak nem realista vagy nem teljesen hiteles. Mintha egy másik világban játszódott volna a történet. Pedig tudom, hogy van ilyen, alakulhat így egy élet, de teljesen sosem hittem el. Viszont ha egy horrormesének fogom fel, akkor teljesen jól működött. És ez inkább volt egy felnőtteknek szóló horror mese, mint egy orosz realizmusra hajazó regény.

Nyilván mindenki azt von le tanulságként, amit szeretne, a vége azonban nekem kifejezetten tetszett, és pont azért, mert nem úgy csattant, ahogy sokan várták. Nem a szörnyre kell figyelni, hanem magunkra (még ha az olykor egy és ugyanaz is).

Februári összegzés

A február nagyon hamar eltelt, pedig idén kapott egy plusz napot, de nem hiába ez a legrövidebb hónap. Öt könyvet sikerült kiolvasnom, szintén öt filmet néztem meg és három sorozatot néztem végig, illetve kettő régebbit fejeztem be. Sajnos ezeket leszámítva nem sok jó dolog történt, de erről majd a poszt végén.

Könyvek

Kate Morton: A tóparti ház - tetszett, de a vége szerintem nevetséges volt már egy kicsit, főleg ha azt vesszük, hogy ezt az írónő már egy másik könyvénél is eljátszotta.
Gillian Flynn: Éles tárgyak - sokakkal ellentétben nekem ez a nő akkor is csak az izgalmas ponyvát jelenti; ez is az volt, de olykor ezt sem tudtam komolyan venni.
George Orwell: Légszomj - újraolvasás volt öt év után, de hagyni kellett volna a múltban...
Ian McEwan: A Chesil-parton - nagyon elgondolkoztató könyv a szexualitásról, a fiatalságról, a tetteink következményeiről.
H. P. Lovecraft: Onnan túlról - örülök, hogy végre megismerkedtem az íróval, és bár a legtöbb története tetszett, a végére kicsit unalmassá vált.

Félbehagytam Nicolas Barreau: A nő mosolya című könyvet; nem értem, hogy lehet ezt komolyan venni, annyira béna volt az egész, hogy hetven oldal után visszavittem a könyvtárba.

Összesen 1474 oldalt olvastam. Érdekes, hogy előző hónapban kicsivel több volt, pedig darabszámra kevesebb - ezért nem szabad elkeseredni azon, ha azt látod, hogy valaki milyen sok könyvet olvas :)

Jelenleg folyamatban van A hobbit és a Ha minden madár énekel, de mivel a héten itthon vagyok, szeretnék belekezdeni valami nehéz, vaskos kötetbe is.

Filmek

Hallmarkos

Valentine in the Vineyard - volt már két előzményfilmje is, és talán ez a rész tetszett a legjobban, sokat mosolyogtam rajta.
My Secret Valentine - ez elég gagyi volt, több logikai bakival.
Bottled with Love - volt egy időszak februárban, amikor tavaszias volt az idő, így kedvet kaptam az ilyen filmekhez. Ebben a One Tree Hillből megismert Haley játszik, és nagyon tetszett, aranyos film volt.
Brush with Love - jaj, ez valami szörnyű volt, alig bírtam megnézni, a színésznő arca olyan szinten gumiszerű, hogy rémálmaim lettek tőle.

Netflix

Horse Girl - azt hittem, valami jóféle sci-fi, misztikus filmet kapunk, de a felénél egyértelművé vált, hogy valamilyen mentális problémát jár körbe, és ettől persze még jó volt, de egynek bőven elég.

Sorozatok

A 22-es csapdája - nagyon tetszett, pedig fogalmam se volt, miről szó. A könyvet is kivettem a könyvtárból.
Locke and Key - képregényből készült horror/fantasy sorozat, ami szintén nagyon bejött, tuti megveszem a képregényeket is.
Watchmen - elkezdtem már régebben, de akkor csak az első részig jutottam. Azonban azt kell mondjam, érdemes kivárni, mert valami elképesztő, ami történik a részek előrehaladtával. Szerintem azért valamennyire érdemes ismerni a képregényt, hogy több dolog is világos legyen, de ha nem zavar, hogy nem tudsz mindent, akkor anélkül is érthető.

Személyes

- a munkahelyemen még mindig folyamatosan stressz ér, egyszerűen azt érzem, hogy nem becsülnek meg és nem is látják át, hogy működik az osztályunk. Most már biztos, hogy felmondok, csak előtte azért jó lenne találni egy másik állást. Ráadásul sajnos a családban is történt valami, ami miatt már annyira ki voltam idegileg, hogy a mostani hetet orvosi utasításra itthon töltöm. Remélem, ez a stresszes időszak lassan véget ér. Jó tanács: semmilyen munka nem éri meg, hogy rosszul érezd magad és hogy az egészségedre is rámenjen!
- februárban volt a születésnapom, amit nem nagyon szoktam ünnepelni, de azért jövőre jólesne egy kisebb összejövetel meg torta.
- voltunk a Trófeában, ami nekem annyira nem jött be, illetve a Semmi extrában a mostani és a régi kollégákkal, ami jól sikerült. Ahogy jön a jó idő, szeretnék többet kimozdulni majd, akár múzeumokba is ellátogatni, tök régen voltam már.
- elkezdtem egy felnőttképzést e-learning oktatásként. Igazából nem tudom, mit képzeltem, hiszen nem is ingyen van, alig van szabadidőm, és két szabadnapom is rámegy majd a vizsgafelkészítőre és a vizsgára, de szeretném fejleszteni magamat.
- végre világos van, amikor az állomásra kiérek, de várnom kell pár hetet, hogy akkor is világos legyen, amikor hazaérek.

A februári hónap tehát könyvekben elég gazdag volt, jó kis sorozatokat is néztem. Nagyon várom a márciust, a tavaszt, a virágokat, a jó időt. Remélem, most már minden jobb lesz.