2020. március 27., péntek

Onnan sötétebb az expedíció

Mint a cím értetlenségéből is látszik, ez egy montázs poszt lesz, ugyanis három könyvről fogok írni. Azonban ez nem három random kiválasztott regény, hanem olyanok, amelyeket összeköt valami. Mi köti össze Veres Attila Odakint sötétebb sci-fijét Lovecraft Onnan túlról novelláskötetével és Jeff VanderMeer Expedíciójával? Nos, elég sok minden. (egyrészt a borítókon lévő csápok)

Forrás

Tegnap fejeztem be a magyar író, Veres Attila debütáló kötetét, amelynek hátulján ez szerepel: Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt. Baromi büszke voltam magamra, ugyanis sose volt ilyen, hogy száz százalékosan ismerjem azt az írót vagy művet, amihez hasonlítják a regényt. Ajánlás ettől, hasonlítják ehhez, oké, de ha nem olvastam tőle, akkor honnan tudjam, mi fán terem? Itt viszont képben voltam, hiszen Lovecrafttől múlt hónapban, míg VanderMeertől tavaly olvastam. Vagyis volt fogalmam arról, hogy mi a lovecrafti horror és a vandermeeri szürreália. Az ajánlónak pedig igaza van, hiszen tényleg ezeket vegyíti a regény.

Kezdjük az elején, vagyis számomra az elején: jöjjenek olvasási sorrendben ezek a fura horror sci-fi művek.

Jeff VanderMeer: Expedíció

Ez egy nagyon érdekes könyv, valószínűleg el sem olvasom, ha nincs a netflixes film. Miért nem olvastam volna el? Mert az első borító nagyon nem tetszett, azt hittem, valami dzsungeles Rambo történetet rejt a kötet, ráadásul a molyon hiába értékelték több mint négyszázan, alig akar 75% felé átbillenni az értékelése. Azonban ez a könyv megint bebizonyította, hogy a nagy átlag véleménye nem a saját véleményemet rejti, így mindig esélyt kell annak adni, ami érdekel.

Szóval, volt a film, ami szép volt és furcsa, olyan kellemetlenül, megragadott, nem engedett. Érdekelt a könyv, bár tudtam, hogy az más. Alig 200 oldal, de szerintem ez benne a zsenialitás. Ha erre a regényre gondolok, mindig elfelejtem, hogy ilyen rövid valójában, mivel annyi mindent mondott, annyi mindent megmozgatott bennem.

Nem vagyok egy nagy sci-fi guru, csak most kezdtem bele, és ha jobban belemennek, hogy a műszer melyik karja mit csinál, úgy elveszek, hogy már csak a kötőszavakat értem, de arra rájöttem, hogy sok sci-fi rajongó ismerősömnek miért nem tetszett a könyv. Sérelmezték a stílusát is, ami pedig szerintem tök szép. Tudom, vannak folytatásai, és az talán sci-fisebb (?), de nekem ez az egész könyv inkább volt egy metafora a depresszióra és arra az érzésre, amikor te úgy érzed, haladsz valami jó fele, de mindenki tudja, hogy igazából lefele ejt az utad, és te csak esel és kelsz, miközben magyarázod, hogy de ez jó így. Számomra nem a sci-fi vonala volt erős a történetnek - bár azt is imádtam a sok furcsaságával -, hanem a lélektani, ami végső esetben - szerintem - a gyógyulásról szólt. Ezért pedig egy gyönyörű könyvnek tartom.
El fogom olvasni a következő részeket is, remélem, nem lesz csalódás.

H.P.Lovecraft: Onnan túlról

A Helikon zsebkönyvekből néztem ki ezt a novelláskötetet, meg amúgy is meg akartam már ismerkedni az író munkásságával.

Az eleje nagyon tetszett, a hangulatra épülő és erős érzelmi töltetű rövid történetek, de aztán elkezdtem unni. Valahogy mindegyik ugyanolyannak hatott. Ha ez egy kicsit le is vont az élvezetből, nem bántam, mert szerintem a horror lényege akkor is a hangulatteremtés, és volt, hogy esténként féltem olvasni, mert nem akartam ezzel a furcsa, bizsergető érzéssel álomra hajtani a fejemet.

Veres Attila: Odakint sötétebb

Még tavaly nyáron, egy nagyon kedvező akció keretében vettem meg az író könyvét, mivel mindenki erről beszélt. A borítója már megjelenéskor megfogott, a történet pedig furcsának hatott, de kellett hozzá VanderMeer és Lovecraft, hogy igazán a helyén tudjam kezelni.

Sok vélemény  jött szemben velem azóta is, és a legtöbb arról szól, hogy nagyon jó könyv, de mi a fene történik a második részben? Nagyon kíváncsi lettem, mi is történhet az ominózus második részben, és mivel a jelenünk a sok stressz miatt kezd rémálomba átmenni, ezért először egy másikban szerettem volna megedződni.

A regény első 120-150 oldala nagyon simán ment. Csúsztak a szavak, mint a cellofoidák csápjai, a sejtelmes, Losthoz hasonlító hangulat teljesen magával rántott. Furcsa hangfelvételek, bakelitlemezek, zene az erdő mélyéből. Minden megvolt, hogy felkeltse és fenntartsa az érdeklődésemet. Még az sem zavart, hogy már megint egy magyar regény, amiben cigiznek, füveznek, dugnak, mert helyén kezelte és nem tolta túl.

Valahol a közepe tájékán kicsit eluntam, mert éreztem, hogy nem olyan irányba megy, ahova én szerettem volna. A regény második része pedig csak az utolsó kb. 60 oldalt teszi ki, így amikor elértünk oda, fogalmam se volt, mi lesz ezek után.

Bár egy ültő helyemben végigolvastam, izgultam és meresztettem a szemem, becsukva a könyvet enyhe csalódással tettem fel aVanderMeer kötet mellé. Teljesen más a regény második fele, ez tény. Olyan, mintha a most nézett A kívülállóra hajazna, mintha egy Supernatural epizódot olvashattam volna. Úgy éreztem, az író nem tudott választ adni a sok furcsaságra, ami történik, ezért mindent, amit eddig megismertünk, mellékszereplővé tesz és behoz egy klisét. Mondjuk tetszett, hogy bevállalta, amit bevállalt, de én inkább olyasmit olvasnék tőle, ami végig olyan, mint a regény első fele: kellemes horror, sejtelmes kutatás, furcsa teremtmények.

Örülök, hogy elolvashattam ezt a három könyvet, még ha nem is mindegyik váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeimet. A hangulata viszont mindegyiknek kétség kívül csillagos ötös, és ez nálam nagyon sokat számít.

2020. március 26., csütörtök

Kedvenc tavaszi hallmarkos filmjeim

Ha már volt őszi és karácsonyi poszt ebben a témában, akkor muszáj vagyok a kedvenc tavasszal játszódó hallmarkos filmjeimről is írni. Próbálkoztam az elmúlt hetekben pár új filmmel, volt ami nagyon giccses volt és a színésznő szétplasztikázott arca miatt voltam kénytelen kikapcsolni, de azért akadtak olyanok, amik nagyon tetszettek. Ránk fér a könnyed kikapcsolódás amúgy is :)

6. A Feeling of Home
Bemutatás éve: 2019
Főszereplők: Nathan Parsons és Joanna Walsh
Miről szól?: Abby internetes lakberendezőként elrejti texasi gyökereit, hogy az új befektetője elhiggye, New Englandből származik. Azonban hazautazása és találkozása a középiskolai szerelmével mindent felbolygat.

5. Like Cats and Dogs
Magyar címe: Kutya-macska szerelem
Bemutatás éve: 2017
Főszereplők: Cassidy Erin Gifford és Wyatt Nash
Miről szól?: Minden a feje tetejére áll, mikor egy házat meg kell osztania két bérlőnek, az egyik kutyával, másik macskával költözik…

4. The Art of Us
Bemutatás éve: 2017
Főszereplők: Taylor Cole és Steve Lund
Könyv, amely alapján készült: Teri Wilson azonos című regénye
Miről szól?: Az állatsétáltató Tomról kiderül, hogy rejtett tehetsége van a festészethez, amelyet Dr. Harper Higgins felhasználna, hogy ezzel nyűgözze le a főnökeit. Azonban mivel az ismeretlen festőt máshogy nem engednék, hogy kiállítsa műveit, egy apró hazugságra kényszerül.

3. Love to the Rescue
Bemutatás éve: 2019
Főszereplők: Nikki Deloach és Michael Rady
Miről szól?: Egy egyedülálló, dolgozó apa és egy egyedülálló, dolgozó anya - akik ugyanazt a kutyát szeretnék örökbe fogadni a gyermeküknek...

2. Bottled with Love
Bemutatás éve: 2019
Főszereplők: Bethany Joy Lenz és Andrew W. Walker
Miről szól?: Abbey egy szakítás után papírra veti érzéseit és egy üvegpalackba rejti, amit aztán a folyóba dob. A levelet ugyanaz a személy találja meg, akit a cégénél partneréül tesznek - és ki nem állhatják egymást.

1. The Sweetest Heart
Bemutatás éve: 2018
Főszereplők: Julie Gonzalo és Chris McNally
Könyv, amely alapján készült: Catherine Lanigan Heart's Desire (a Shores of Indian Lake második része) című regénye alapján
Miről szól?: Maddie terjesztené szeretné a cupcake üzletét, azonban a középiskolai szerelme felbukkanása megkavarja a dolgokat...
Megjegyzés: ezek után próbáltam ki cupcake recepteket, most megint kedvet is kaptam hozzájuk :)

2020. március 25., szerda

Köszönöm, inkább nem

Nagy megtiszteltetés, hogy az e havi témázásban én is részt vehetek, egyből el is kezdtem ötletelni, milyen példákat hozhatnék fel. Hogy mi a márciusi téma? Mit esznek rajta mások? – "mindenkinek bejön, de nekem nem” könyvek.


Forrás

Nem nagyon szeretem és értek egyet a mostani, "mindenki véleménye szent", "ne szólj bele, mit olvas a másik", "ne ítélkezzünk" prédikálós szövegekkel, mert ezeket úgysem tartja be senki. Nyilván mindenki azt olvas, amit akar, de ezzel is hányszor találkozom, hogy megkritizálják. Inkább olvass mást, csak ne ezt a szennyet. Ítélkezni pedig mindenki ítélkezik, ez alap dolog, magyaroknál meg pláne, a lényeg, hogy ne legyen tartós, próbáljunk megismerkedni a másikkal. Alapjáraton ezért is próbálok jobb emberré válni, vagyis sose szólok be senkinek, hogy mit olvas, nem nézek le senkit, ha olyat olvas, amit én életemben kezembe nem vennék, de olykor nem tudom elkerülni, hogy ne húzzam fel a szemöldököm tövig, forgassam a szemem, vagy egymásra nézzünk egyik barátnőmmel. De ez nem a lenézés kategória, inkább a meglepődésé, hogy miért ennyire népszerű az adott író. Bár ezért mondják, hogy ne ítélkezzünk előre, hiszen ki tudja, az adott embernek egyáltalán tetszik-e a könyv.

Így, hogy ilyen fényes képet festettem magamról, jöjjön először az a zsáner, aminek az imádatát egyszerűen nem értem.

Erotikus könyvek

Ne mondja nekem senki, hogy a nőknek írt erotikus könyvek nem a pornófilmek írott megfelelői. Bele lehet magyarázni, hogy na de ez irodalom, meg könyv, meg blabla, de a pornófilmekbe is a jól megírt forgatókönyvet és a világítást. Nyilván mindenkinek kell olykor ilyen nemű kikapcsolódás, de egy volt kolléganőm, aki a romantikus könyveket se bírja elviselni, egyszer halál komolyan azt mondta nekem: inkább nézzél pornót. Pedig ő nagy sznob.

Más persze az, amikor egy-egy szépirodalmi műben megjelenik egy szexjelenet, vagy azt járja körül (A Chesil-parton), de egy szórakoztatóan megírt, klisé (domináns/sérült pasi meghódítja a nagymellű/félszeg csajt és egyszerre élveznek el) karakterekkel és ijesztően fura szexjelenetekkel megspékelt történet azért nem ugyanaz. Persze, egészségére annak, aki ezt szereti, magam is olvastam anno ilyet. Emlékeztek az Angyalvérre és társaira? Na, a negyedik résznél hagytam abba a sorozatot, amikor a szét erőszakolt megmentett csaj a vámpírcsávóval úgy szexel, hogy mézet is locsolgatnak egymásra... öööö, oké.

Nem keresem ezeket a könyveket, már a borítóik is kiakasztanak, sőt elszomorít, hogy molyon ezek jönnek velem szemben állandóan. Főleg azért meglepő számomra, mert ebben a #metoo mozgalomban még mindig nem zavar senkit, hogy már csak a borító simán tárgyiasítja nem csak a nőket, de a férfiakat is, a címekről nem is beszélve.



Bár a könyvklub tagokkal beszéltük, hogy le kéne küzdenünk az előítéletünket, és elolvasni egy-egy ilyen besorolású könyvet, nem visz rá a lélek, hogy a nevem alatt ilyen megrendelés fusson.

Más zsánerekkel egyébként nincs problémám, jöjjenek csak. Most pedig elhoztam azokat a konkrét olvasmányokat, amiket végiglapoztam, vagy esetleg félbehagytam, de mindenesetre megpróbálkoztam velük, mert mindenki imádja, azonban nekem nagyon nem ment és egyáltalán nem értem a hype-ot.

Nicolas Barreau: A nő mosolya
Idén kezdtem bele, de 70 oldalig bírtam körülbelül. Őszintén értetlenül állok a sikere előtt, pedig emlékszem, évekkel ezelőtt mindenki erről beszélt. Egyszerűen végtelenül gagyinak, művinek és nevetségesnek éreztem. Francia író állandóan megnevezi az utcákat?, hagyjuk már. Francia író könyvének fordítása úgy ér el ide, hogy bizonyos szavakat franciául hagynak (szilvuplé), mert az milyen menő? De ezt miért? Meghagyta az író, hogy miket ne fordítsanak le?
Tudom, tudom, kiderült pár hónapja vagy éve, hogy az író nem is francia. Ezen akkorát röhögtem. Az eredeti író egy német nő. Persze most már előadhatom magam, de esküszöm, ha ezt nem tudtam volna, akkor is érezni, hogy itt valami nem kóser. Pasi ilyen nyálas izét írjon? Nicholas Sparkson nőttem fel, de még ő se írt ilyet. Egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy irtó gagyinak tartom, és fogalmam sincs, miért szeretik ezt annyira...

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Biztosra vettem, hogy tetszeni fog, hisz bloggertársaim közül is mindnek tetszett, ráadásul Olaszországban játszódik, ami az egyik kedvenc helyem (nyilván nem a koronavírus idején, hanem amúgy...). Azonban ebből is alig bírtam valamit. Végtelenül depresszív és mocskos, ugrál össze-vissza, nem bírtam követni, de nem is érdekelt. Nem értem a sikerét, egyáltalán nem. Múltkor még egy pasit is láttam a liftben, aki ezt szorongatta, akkor húztam fel tövig a szemöldökömet.

L.M.Montgomery: Anne sorozat
Két éve körülbelül műtét miatt itthon maradtam két hétre, és állandóan ez ment a tévében. Nyilván akkoriban szebbnek láttam a világot az újjászületés jegyében, és még az első rész is tetszett, de a másodiknál már éreztem, hogy baj van. Végtelenül giccses, negédes, szivárványosat hányós. A harmadik résznél, amikor megölik a macskát amolyan játékosan és úrinősen, elegánsan és huncutkodva, teljesen kiakadtam. Menjetek a fenébe, kedves Anne és társai! Sajnos ez annyira tönkrevágta az egész élményt, hogy soha többé nem kérek belőle.

John Williams: Stoner
Egy időben ez is népszerű volt a molyon, gondolom, még most is az, egyik kolléganőm is becses szavakkal illette, amikor kölcsönadta. 30 oldalt bírtam belőle és nem is szeretnék vele újra megpróbálkozni. Annyira sterilnek, semmilyennek éreztem, hogy értetlenül állok a sikere előtt.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak
Ezt végigolvastam, és magam is 4,5 csillagra értékeltem molyon, de azért ennyire nem jó szerintem... Pedig mindenki imádja, nagyon. Visszagondolva azonban egy megszerkesztett giccsvonalat jár végig, beletéve mindent, ami sikerhez vezethet. És az író többi könyve is ilyen. Kösz, nem.

J.K.Rowling: Harry Potter és más
Ez most fura lesz, mert szeretem magam is a Harry Pottert, az újraolvasásból még hátravan három rész, azonban azért annyira jónak nem tartom. Mondjuk nekem egyáltalán nem tartozott a gyerekkorom szerves részéhez, de második újraolvasásra is úgy vagyok vele, hogy ahogy becsukom a könyvet, nagyjából el is felejtem, mi volt benne... Pedig tényleg szeretem, esküszöm! Amikor olvasom, tök jó, de aztán huss.
A többi könyvének sikerét pedig nem értem... Az a nyomozós pasis nagyon fura volt, szerintem baromi unalmas egy történet.

Daphne Du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Erre több szót nem is szeretnék fecsérelni, mert szerintem egy szörnyen idegesítő könyv. Itt írtam róla.

Végül pedig jöjjenek azok az írók, akiknek nem értem a sikerét.


Jodi Picoult
Mi Picoult alapanyaga? Szenzációhajhász téma, ami éppen aktuális. Ennyi. Nagyon nem bírom, kifejezetten visszataszítónak tartom, mesterkéltnek, egy olyan írónak, akit nem tudok komolyan tisztelni a munkássága miatt.
Gillian Flynn
Ő érdekes eset, mert alapjáraton tetszett az eddigi két könyve (Holtodiglan, Éles tárgyak), de amíg én mindezeket komolyan nem vehető, addig jó, amíg olvasom ponyvának tartom, mások szörnyen komolyan veszik és éles vitákba lehet keveredni a véleménykülönbségek miatt. Engem szórakoztatnak a könyvei, szerintem az írónő célja is ez, de a hype-ot nem értem.
Gabriel García Márquez
Szégyen, szégyen, hogy a mágikus realizmus szülőatyjának írásai fizikai fájdalmat okoznak, de sajnos ez a nagy igazság. Próbálkoztam a Száz év magánnyal, meg azzal a démonos szerelmes történetével, de csak azt értem el, hogy megorrolt rám előbb is említett volt sznob kolléganőm. De hát most erről nem tehetek, hogy nem jön be, nem?
Kate Morton
Ő is furcsa, mert a Felszáll a ködöt szerettem, de a most olvasott tóparti házas könyv hiába kötött le, a vége nevetségessé tette, és ez se több egy éppen olvasás alatt kellemesnek minősülő ponyvánál. És a ponyva nem negatív értelmű szó, sokan annak veszik, pedig nem az. Szórakoztat, olcsón, nem túl minőségin, de jó.

Ezek lennének a témához fűződő gondolataim. Számotokra milyen, sokak által hájpolt könyvek nem jönnek be?

Írtak a témában ők is, csekkoljátok :)

Dóri
Anett
Heloise
Sister
Mandi
PuPilla 

Írtak még :)
Kritta