Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Fogalmam sincs már, hogyan találtam rá erre a könyvre. Voltak időszakaim, amikor molyoktól kértem segítséget, hogy ha ilyen meg olyan hangulatom van, ha erre meg arra vágyom, akkor mit tudnak ajánlani - és valaki ezt javasolta. Aztán egy bloggerinától meg is vettem még tavaly, Karácsony előtt, és bevallom, meglepett, hogy egyrészt milyen nagy (mint egy album), és mégis milyen kevéske, alig 30 oldal az egész. Azonban amilyen rövidek a történetek, olyan nagy hatással voltak rám.

Könyvadatok:
Zsáner: Mese
Megjelent: 2018
Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 30
Molyos értékelés: 96%

A mesés, felnőtteknek íródott történet elkalauzol bennünket a Mályva utcába, ahol megismerkedhetünk Fátia kisasszonnyal, a pletykás szomszédokkal, aztán a Balaton környékére, ahol három lánytestvér a főszereplő.

Az első rész nagyon tetszett. Hiába rövid az egész, mégis el tudtam képzelni a macskaköves utcát, mosolyogtam az édes szerelmi szálon, és az illusztrációk segítségével csak még jobban magam elé tudtam képzelni ezt a mesebeli környéket. Előhozta számomra azt a régen elfeledett érzést, amelyet még gyerekként ismertem, és amely elevenen hozzátartozott a mindennapjaimhoz. Amikor a kertben lévő tuják és bokrok a plüss állatok otthonkája volt, amikor szeles időben elhitted, hogy mindezt a fák levelei okozzák, amikor a legjobb barátnőddel terveket szőttetek, amikor egyszerűen mindent varázslat járt át, és nem hagytátok, hogy a felnőttélet monotonsága bármilyen módon is bepiszkítsa a délutánt.
Emiatt nagyon hálás vagyok a könyvnek, mert teljesen kiment a fejemből, hogy a világot másképp is fel lehet fogni, hogy nem vagyok köteles követni a megszokott hétköznapokat, és ez reményt adott.

A könyv második fele már kicsit homályosabb, a tetőn sétáló lányon kívül kevés dolog maradt meg, de az az egy kis jelenet nagyon ütött! Biztos vagyok benne, hogy időről-időre előveszem majd ezt a szép kötetet és elolvasom ismét. Abban is reménykedem, hogy az írónő meglep minket egyszer egy teljes regénnyel, amelyet ugyanígy átjár a varázslat.

Érdekességek:

• a könyvet az 1880–1910-es évekből származó portrék ihlették, amelyeket az írónő talált egy Múzeum körúti antikváriumban.
• Berecz Krisztina, az illusztrátor hivatalos honlapja: https://krisztinaberecz.wixsite.com/graphic

Sarah Addison Allen: A lány, aki a holdat kergette

Bár nagyon tetszik angolul is (The Girl Who Chased the Moon), és nem jelent meg magyarul a regény, mégis szeretek rá így hivatkozni, mert annyira kedvesnek tartom ezt a címet. Sarah Addison Allen egy szívemnek nagyon kedves író (pedig nem minden regénye tetszett), ezt a könyvét még hat évvel ezelőtt olvastam először, amikor ajándékba kaptam egy bloggertársamtól. A Havi egy újraolvasás keretében vettem elő újra, és bevallom, már vágytam is rá, mint egy falat kenyérre, mivel annyi rossz történt mostanság. Nagyon jó volt elmerülni újra Mullaby városkájában, együtt kergetni Emilyvel a különös fényeket és sütni Juliával a tortákat. Ebben a regényben megvan minden, amit keresek: kisváros, hús-vér karakterek, múlt, amely a jelenben utoléri szereplőinket, édességek, és persze a rengeteg varázslat, amely úgy járja át a hétköznapokat, mint az eget átszelő madárraj.

Könyvadatok:
Zsáner: Mágikus realizmus, romantikus
Megjelent: 2011 (eredetileg: 2010)
Kiadó: Hodden & Stoughton
Oldalszám: 262
Goodreads értékelés: 3,97/5 (Molyos: 92%)

Fülszöveg helyett leírom, mi a regény alapfelállása. Emily kénytelen az "óriás" nagyapjához költözni Mullaby városába édesanyja halála után. A városka csupa furcsaság számára: a szobájában lévő tapéta úgy változik, ahogy a hangulata, különös fények jelennek meg éjszakánként az erdőben, a szomszéd Julia pedig nyitott ablakoknál süti a finomabbnál finomabb tortákat. Ráadásul az édesanyjáról - aki arra nevelte, hogy környezettudatosan éljen és legyen kedves, fogadja el az embereket - furcsa pletykák keringenek. Vajon tényleg igaz, hogy tönkretette egy fiatal fiú életét?
Julia, aki édesapja halála után költözött vissza, parancsba adta magának, hogy ahogy fellendíti a megörökölt éttermet, hazautazik, hogy sohase lássa a városkát, de leginkább fiatalkori szerelmét, Sawyert, akinek különleges képessége, hogy látja az illatokat.

Nos, ezekből indul ki ez a rövidke, de annál érzelmesebb regény. Érdekes, hogy hat év elteltével is tartom azt, hogy ez Sarah Addison Allen legjobb könyve. (És igen, mindegyik könyvét olvastam.)
Ebben tényleg megvan minden, ami kell, passzol minden kis jelenet egymáshoz, mint a puzzle darabok. Nem minden szép és jó, Julia titka első olvasáskor majdnem megríkatott, Emily tragédiája pedig édesanyja fiatalkori tettei, amiért őt szeretnék, hogy vezekeljen. Egészen kemény témákat dob be Allen, mégsem megy át lélekölőbe, végig megtartja a varázslatosságot, az optimizmust. Az olyan kis nüanszok pedig, hogy a tizenhét éves fiú nyári öltönyben és csokornyakkendőben jár-kel, vagy hogy az óriás nagyapa mindig megnézi a szárítót, csak még több érzést visznek az egészbe.
Nagyon szeretem ezt a könyvet, nincs meg benne az a szappanoperás balzsam, ami Allen többi könyvében, egyszerűen jól működik minden. Nyáron játszódik, így kapunk egy kis strandolást, hőgutát, fesztivált.
Sajnálom, hogy a Könyvmolyképző kiadó (amelyik ugye eddig is kiadta az eddigi Allen könyveket) ezt valamiért nagyon hanyagolja, pedig csodálatos könyv, jó lenne, ha minél több emberhez eljutna (és normális címet és borítót kapna). Mindenesetre ha angolul olvasnátok, és szeretitek a varázslatot és a kellemesen megírt drámákat, akkor ezt nagyon ajánlom, mert olyan napokon, amikor minden összejön és az idegösszeomlás szélén állsz, igazán nagy segítség tud lenni!

Érdekességek a könyvről (ez egy újdonság, egyelőre tesztelés alatt :))

• A regény eredeti címe Festival of the Naked Lady volt (Meztelen Hölgy Fesztivál)
• Allen szerette volna, ha Mullaby egy barbacue városka lesz, mivel Észak-Karolina híre a barbacue-ról és a szószról
• Mullaby városát Lexington ihlette (itt van a barbacue fesztivál :))
• Allen az egész kéziratban barbaque-ként írta le ezt a szót, így szegény szerkesztőjének mindenhol ki kellett javítania :)
• Ezen a linken megtalálhatóak receptek a könyvből (egyszer meg szeretném ezeket csinálni)
• Ezek egyébként eredeti déli édességek
• Különböző borítótervek készültek a regényhez, ezeket itt nézhetitek meg
• Itt bejárható Mullaby városkája :)

Márciusi összegzés

Nem erre számítottam. Ez jut eszembe, ha a márciusra gondolok. Pedig azt hittem, valamennyire letudtam a munkahelyi stresszt meg a családi drámát, de nem. Február végén apukám bekerült a kórházba, amitől annyira kiborultam, hogy az orvos ki is írt, így az első hetemet otthon kezdtem. Apukám azóta szerencsére jól van, a műtét egyik része is még pont a krach előtt történt, így haza tudott jönni.
Oké, vissza meló, aztán beütött a már említett krach 11-én, amikor mindenki elkezdett pánikolni, és azóta boldog-boldogtalan a vírusról papol, kijárási korlátozás, bezártak az iskolák, ovik, és sokaknak #maradjotthon, de én #nemtudok vagy #betegszabi. Ugyanis történt, hogy március végére is kiírt az orvos, mert meghűltem. Eleinte meghatódtam, amikor a munkába ismét visszatérve mindenki a becses egészségem iránt érdeklődött, de aztán rájöttem, hogy csak a tüneteimet csekkolják... Érthető, persze, de. Zavarok? Legyen home office... Na de nem akarok itt ömlengeni a helyzetben érzett igazságtalanság miatt (miért kell nekem a nemrég műtött 70 éves apukám és a 85 éves nagymamám mellett beingázni 50 km-ről a városba, amikor más otthon maradhat?), mert örülök, hogy legalább van munkám, nem zárt be a munkahelyem, nem építettek le, stb. Minden rosszban van valami jó, ugye...

Ráadásul, nem tudom, hogy, de rekordot döntöttem magamhoz képest, mivel hét darab könyvet sikerült elolvasnom. Ilyen még sose volt, de nagyon örülök ennek a teljesítménynek. Lássuk hát, miket is olvastam.

Könyvek

• Evie Wylde: Ha minden madár énekel - nagyon érdekes, szomorú regény volt.
• Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok - a legmulatságosabb és legizgalmasabb Maigret-kötet volt, amit eddig olvastam.
• Kosztolányi Dezső: Esti Kornél - újraolvasás volt, de bár ne téptem volna fel a régi sebeket, mert a felénél jöttem rá, hogy ez nekem régen se tetszett.
• Nicholas Sparks: Első látásra - megint Sparks hozott ki a sötét hangulatból, örültem neki, ez kellett.
• Veres Attila: Odakint sötétebb - egy nagyon hangulatos történet egy magyar író tollából, kár, hogy a vége olyan, amilyen.
• Lovranits Júlia Villő: Macskakő - erre annyira szükségem volt, mint egy falat kenyérre.
• Stanisław Lem: Solaris - érdekes olvasmány volt, de olvastam már jobban felépített regényt.

Így már 4800 oldalnál tartok összesen, ami nem is rossz.

Még mindig folyamatban van A hobbit, nem tudom, mikor fogom folytatni, illetve most kezdtem el Az utolsó angol úriember 3. részét és egyből visszatértem a 20. századi Angliába, hogy követhessem Christopher Tietjens és Valentine Wannop keserédes románcát.

Filmek

• Lady Bird - nem értem az Oscar-jelölést, egyszer nézhető, semmi extrát nem tartalmazó film volt. A főszereplő lány inkább önző szerintem, és nehéz volt azonosulnom ezzel az egész egyetemre jelentkezés dologgal, mert egyrészt annyira máshogy mennek ott a dolgok, másrészt meg sosem értem meg, miért jó hatezer kilométerrel arrébb lenni a családtól egy idegen városban.
• Love to the Rescue - cuki hallmarkos film, írtam már róla pár mondatot.

Sorozatok

• Soundtrack - az elején tetszett, de a harmadik résznél megakadtam. Egyrészt furák benne ezek a táncolós-éneklős jelenetek, másrészt szerintem át fog menni giccsbe, amit a This Is Us óta nem bírok.
• Liar - a tavalyi év egyik kedvenc sorozata folytatódott, ismét igazi macska-egér játék alakult ki a szereplők között, nagyon várom, mi lesz a végkifejlet!
• Dolly Parton's Heartsrings - nagyon kellemes csalódás volt, sokkal rosszabbra számítottam. Mindegyik rész más-más történetet mutat be, van modern, háborús, még cowboyos is :D. Szerintem írok majd erről egy külön posztot hamarosan.
• Az Úr sötét anyagai - ez is egy meglepetés volt, a második résztől teljesen beszippantott, az utolsó epizódban történeteket pedig azóta is emésztgetem. Tuti elolvasom a könyveket!

Stand-up comedy

• Ali Wong: Baby Cobra és Hard Knock Wife - netflixen találtam rá, és nagyon jókor kapott el. A Baby Cobra tetszett jobban, a másodikban már túl sok volt a szexuális viccelődés, de alapjáraton egy nagyon intelligens és ironikus csajnak tartom Alit, meg fogom venni a könyvét (Dear Girls) és megnézem a filmjét is (Always Be My Maybe).

Személyes

- idegesít a #maradjotthon, mert általánosnak írja le a jelenséget, pedig nem mindenki maradhat otthon; vagy nem gondolnak bele sokan, akik vakációnak fogják fel, hogy olyanok is otthon maradnak, akiknek jelenleg nincs munkájuk, nem is tudják, hogy lesz-e, stb. Minden ilyen tartalmat szűrök.
- nálunk nincs home office, nem engedik, valószínűleg ezért készített ki a #maradjotthon. Hogyan? El kell sétálnom a vasútállomásra, vonatoznom kell 40-50 percet, majd városon belül még közlekedni. Hogyan maradjak így otthon? Mondanám, hogy csak a net hiteti el velem, hogy tényleg mindenki home office-szol, ha nem látnám, hogy se a városban, se a vonaton nincs egy lélek se. Na jó, valamennyi van, de alig. Értetlenül állok a tény előtt, hogy egy otthonról simán végezhető munka miatt nap mint nap ki kell magam tennem ennek a stressznek, miközben apukám és nagymamám (akik lényegében a szomszédaim) otthon vannak, és bármikor megfertőzhetem őket. Ennek okán alig találkozunk, ha igen, azt is csak szájmaszkkal és távolról.
- mindezeket leszámítva azért szerencsésnek mondhatom magam, mert legalább van munkám, keresetem, csak az egészségem és a mentális állapotom ne menjen rá (mivel amúgy is szeretnék váltani, de nyilván ez el fog húzódni).
- még mindig a jógával tartom magamban a lelket, ilyen napok után főleg jól tud esni.
- folytatom az e-learninges felnőttképzést, bár enyhe csalódást kezdek érezni... Sima szöveg, semmi extra, azt hittem, talán lesz videó vagy akármi, de csak szöveg. Ráadásul ez sokszor tele van helyesírási, központozási hibával, rosszul van összeszerkesztve, úgyhogy nem igazán érzem azt, hogy valami hasznossal tölteném el az időmet, és mint kiderült, nem is ad olyan végzettséget, mint amilyet az elején ígértek, így kezdem azt hinni, kidobott pénz volt az egész... Azért végigcsinálom most már, hobbinak elmegy, de legközelebb háromszor is átgondolom, mire jelentkezek.