A Mester egyik vaskos könyvét készítettem be Halloweenre, mert már a cím is arról árulkodott, hogy ez egy megfelelő olvasmány lesz. Bár hozta, amit kellett, és izgalmas volt, sajnos enyhén csalódottan tettem le végül a kötetet.
Úgy gondolom, jobb minél kevesebbet tudni a történetről, és hogy a fülszöveg említ pár dolgot, ami majd csak a regény második felében történik - egyenesen kiakasztónak tartom. Ez miért jó? Mindenesetre elég annyit tudni, hogy főszereplőnk ismét egy író, aki gyerekként eltöltött egy pár évet Jerusalem's Lotban, és egy ház a frászt hozta rá. Most visszatér ide, hogy írjon egy regényt, de közben furcsa dolgok történnek.
Nos, amit leírtam, nagyjából kiteszi a könyv első 300 oldalát. A kötet 620 oldal. Igen, kicsit unalmas volt az eleje. És mondom ezt úgy, hogy a közel 900 oldalas 11.22.63-ban vagy a 700 oldalas Tóparti kísértetekben semmi ilyet nem tapasztaltam, sőt még olyanokkal is illettem, hogy: egy deka felesleg nincs benne. Ez viszont olyan, mint amikor csak 5 dkg parizert kérsz a húspultnál, de 11 lett, maradhat? Hát jó... végül is megesszük.
Pedig érdekelt, ahogyan King felvázolja az őszt, a városi emberek életét és a Marsten-ház körüli furcsaságokat, de végigolvasva a regényt, mindez feleslegesnek hatott. Nagyon elnyújtotta a dolgokat. Azonban amikor beindult a történet, onnantól nem volt megállás. Az utolsó 200 oldalt majdnem egyben olvastam ki. Izgalmas volt, azonban nem eléggé. 1975-ben íródott a regény, tehát akkoriban biztosan nagyobbat szólt, de tekintve, hogy tinikoromat az ilyen könyvek határozták meg, számomra ez most nem volt túl egyedi.
Mondjuk azt tényleg félelmetesen festi le King, ami pár nap alatt történik a várossal. Kifejezetten ijesztő, a szereplők egyre magányosabbak, és az életszerű leírások miatt nagyon bele tudtam magamat élni, én is ott sétáltam Salem's Lot utcáin.
Összességében nem ez volt számomra a legjobb King könyv, mert három mondatban összefoglalható 620 oldal eseménye, de azért október végének megkoronázására tökéletes szórakoztatás volt.
