Januári összegzés - 2021

Az év első hónapja hullámvölgyes volt. A TBR listámról három könyvet olvastam el, egyet félbehagytam, egyet pedig átvittem a februári hónapra. Viszont ezek mellett kettő másik regényt is elolvastam, így összesen öt darabot tudtam le, ami a moly.hu szerint 1717 oldal. Ez most segítség az előretervezésben, ugyanis így nagyjából be tudom lőni, hogy az adott hónapban az 1500-2000 oldalszám csúszik.
Ha kíváncsiak vagytok, milyen TBR listákkal készülök egy-egy hónap elején, akkor látogassatok el az instagram oldalamra, ahol avilda27 név alatt találtok meg. Sok mindent inkább ott teszek közzé: a TBR lista mellett a különböző kajákat, sütiket, amiket főztem/sütöttem.

Januárban az alábbi könyveket olvastam:

• Farkas Andrea: A főnök ajánlata
• John Updike: Az eastwicki boszorkányok
• Robert Harris: Szellemíró
• Veres Attila: Éjféli iskolák
• Georges Simenon: A vonat

A legjobb olvasási élmény a szemforgatásaim ellenére A főnök ajánlata, az újraolvasott Szellemíró és a megdöbbentő, de annál hitelesebb képet nyújtó 2. világháborús kisregény, A vonat volt. Az eastwicki boszorkányok elment, talán újraolvasás alkalmával jobban fog tetszeni, azonban az Éjféli iskolák kiverte nálam a biztosítékot.

Mindenesetre egy eseménydús hónapot zárhatok, ami a könyveket illeti.

Sorozatok terén is az ötös szám nyert (a Black Mirrort egynek veszem). Ezeket néztem:

• A légikísérő
• Bridgerton
• Sherlock
• Virgin River
• Black Mirror
• Black Mirror: Bandersnatch

A légikísérő egy nagyon kellemes dramedy krimi volt, a Bridgerton egy magával ragadó történelmi-romantikus. A Sherlock félig újranézés volt, mert annak idején nem folytattam a harmadik évad után. Hát... nem is kellett volna; sokan figyelmeztettek, de nem hallgattam rájuk. A Virgin River második évada nagyon meglepett ahhoz képest, hogy az első nem igen tetszett - most jóval több volt a kinti helyszín, így már tényleg elvarázsolt a kisvárosi hangulat. A Black Mirror harmadik évadát másfél év után mertem folytatni, és meg kell mondjam, hogy a San Junipero az egyik legszebb epizód volt, teljesen elvarázsolt az a történet. Szintén remek volt a Nosedive, és harmadik helyen végzett a Men Against Fire, ami kicsit lagymatag militáris epizódként funkcionált. Szerencsére ezek az epizódok nem húztak le annyira, mint vártam, de azért ismét kell egy kis idő, hogy feldolgozzam a látottakat. Idetartozik még a sorozat netflixes interaktív különkiadása/játéka, amiben te, mint néző választhatod ki, hogy a főszereplőd mit tegyen. Másfél óráig "játszottam", három-négy végkimenetelt láttam, de utána kicsit meguntam. Nem hiszem, hogy folytatom, annyira nem vont be, de azért ezen is érdekes volt elgondolkozni.

Filmezni nem nagyon filmeztem, ami meglepő, de azért amit láttam, az tetszett.

• A titok: Merj álmodni
• Big Fish
• Love on the Slopes
• Lovebirds
  

A titok egy netflixes adaptáció volt, és őszintén nem értem, miért utálják ennyien - legalábbis az jött le, hogy sokak ágálnak ellene csak azért, mert kicsit spirituális. Pedig semmi durva nem történik benne, egyszerű romantikus, ahol a pozitív gondolkodást erősítik. Sima Nicholas Sparks történet is lehetne. Anyukámmal néztük, aki eleve nagyon hajlamos az ilyenekben hinni, úgyhogy neki nagyon bejött. A Big Fish régi adósságom volt a mágikus realizmus mivolta miatt és nagyon-nagyon tetszett! Máskor is meg fogom nézni. A Love on the Slopes egy cuki hallmarkos téli film volt, amelyben a főszereplő csajszi mindenféle téli sportot kipróbál, pedig nagyon nem az ő terepe. Ezzel teljesen tudtam azonosulni és még magam is kedvet kaptam pl. a falmászáshoz, síeléshez és a szánkózáshoz - ami nem extrém, de rég volt annyi hó, hogy erre sort tudjak keríteni. Mindenesetre ez jókor talált meg. Utoljára pedig még becsusszant a Lovebirds, amin rengeteget nevettem, nagyon jó kis romantikus-gyilkosságba-belekeveredős film volt.

Sütik és egyéb eledelek terén

• Citromos pöffeteg
• Frittata
• Virsli saláta
• Csokis-meggyes kekszszalámi
• Quiche
• Rakott almás mákos guba

Elég sok mindent csináltam. Főleg a sütireceptek kipróbálását folytattam, és ezek közül mondhatom, hogy mindegyik nagyon finom lett, nagyon ízlett a családnak, barátoknak. Eldöntöttem, hogy mindenféle reggelit is szeretnék kipróbálni, így jött a frittata és a quiche. Mindkettő tojásos étel, filmben vagy sorozatban láttam és bejöttek, bár azért érdemes keresnem valami extrásabb receptet. A virsli saláta pedig egy sima ebéd volt, ami nagyon egyszerű, de annál nagyszerűbb.

Nektek milyen volt a január? :)

Veres Attila: Éjféli iskolák

Nagy lelkesedéssel fogadtam, amikor annak idején megjelent ez a novelláskötet, hiszen egyrészt az egyik kedvenc kiadóm (Agave) adta ki, másrészt tetszett a borító. Úgy látszik, az író könyveinél hagyománnyá válhat ez a térelválasztó gradient-szerű grafika. Akkor is lelkes voltam, amikor az Agave kávézóban féláron vehettem meg a kötetet. Tetszett az Odakint sötétebb - főleg a hangulata varázsolt el -, csak a legvége nem. Sajnos, ezzel a novelláskötettel már egyáltalán nem így éreztem. Nagyon-nagyon nem szerettem.

A könyvben 15 novellát olvashatunk el különböző tagolás szerint, de szinte mindegyik egy kaptafára épült, ha ki lehet ilyet jelenteni. Nyilván nem, mert amúgy a többségnek tetszik ez a gyűjtemény, de számomra novelláról-novellára nehezebb volt a kezembe venni ezt az amúgy szép, lila borítós könyvet.
Nem fogok minden egyes írásról külön értekezni, mert mint feljebb is írtam, számomra hangulatukban, erkölcsi semmitmondásukban ugyanolyannak hatottak. A legtöbb írás ugyanarra épült: szex, pornó, agresszió, öncélú gusztustalanságok, nulla megoldás/tanulság.

Pedig jól indultak egyes novellák, gyanakodtam, mint olvasó, sejtelmes utazásokra készültem a szereplőkkel, aztán jött valami oda nem illő kínzás-megerőszakolás, egy teljesen elborult cselekmény és egy semmilyen végkifejlet. Tudom, weird fictionről beszélünk, amivel csak barátkozom - bár nem leszünk túl jóban -, de azért az Odakint sötétebb írójától nem ezt a negatív életszemléletet és öncélú brutalitást vártam.

Nagyon zavart egy idő után, hogy az egyes történetek főszereplői passzívak, nem úgy reagálnak az eseményekre, ahogyan azt egy normális ember tenné - ergo, nincs kivel azonosulni. A szeme láttára ölnek meg valakit, vagy egy furcsa lény mászik be éjjel az ablakán - nem gond, ilyen túrára fizetett be/biztos csak álmodott. Amikor elborultabbak lettek az események, akkor is csak mentek az árral. Nem értem ezt a fajta passzivitást, nem tudom, hogy ez a zsáner velejárója-e, de nem hinném, mert még a kicsit jobbra értékelt, de amúgy szintén undormányos Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétrőlben is talpraesettebbek voltak a karakterek.

Talán ezért is éreztem úgy, hogy mindegyik férfi főszereplő ugyanolyan. Egyszerűen nem tudtam volna különbséget tenni köztük. Nem tetszett az a fajta pesszimizmus sem, ami mindent átjárt: szar vidéken lakni, szar a fővárosban, szar az albérletben, szar a túra, szar az egész ország. Nem szereted, megértettük!

A női szereplők megjelenítésével se vagyok kibékülve. Vagy szexuális tárgyként voltak kezelve, arra voltak jók, hogy megkínozzák őket vagy elcsábítsa az életképtelen passzív főszereplő pasit, de amúgy ennyi.

A kötet végén az író hozzászól a novelláihoz, de igazából ezektől se lettem okosabb. Volt aminél teljesen félrement az én és az ő értelmezése, ezt se tudtam, hova tenni. Az már az én dolgom, hogy a megnyilatkozásai alapján egy elég unszimpatikus emberré vált a szememben, ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, de próbáltam elvonatkoztatni a műtől. 

Összességében rettentő csalódott vagyok, és nem hiszem, hogy Veres Attila további köteteivel megpróbálkozom, ami nagy kár, mert egyébként szerintem hangulatteremtésben nagyon ügyes.

Sorozatajánló - Bridgerton

A sorozat, ami már lassan egy hónapja folyik minden csapból. Legalábbis azt tapasztalom, hogy sokan látták, számos könyvmoly pedig az adaptáció nevében merült el benne ennyire. De hát miért lenne ez baj? A Bridgerton jó.

Az előzetesből csak másodperceket kaptam el minden alkalommal, amikor felmentem a Netflixre, de valamiért nagyon nem érdekelt, pedig abból a pár képkockából érezni lehetett, hogy ez nem az a megszokott kosztümös dráma lesz. A kedvenc oldalaimon/blogjaimon megjelenő elmarasztaló vagy éppen egekig emelő kritika miatt kezdtem bele magam is, na meg azért, mert egy nyolcrészes könyvsorozat az alapja.

A történet az 1800-as évek elején játszódik, és a címadó Bridgerton család első lányos szezonját kísérhetjük végig, vagyis azt a folyamatot, amikor a feleségnek szánt leányt bemutatják mindenféle táncos eseményeken keresztül, hogy párt találhasson magának. Ebben az időben a férj megszerzése valóban anyagi szempontokból volt fontos, valamint a minél magasabb státusz sem jött rosszul a családnak. Itt ismerjük meg Daphne-t, akinek "értéke" egyből lecsökken, ahogy egy másik család befogadott üdvöskéje kelti fel egy álneves pletykalap szerző figyelmét. Lady Whistledown a kis szórólapjaival uralja az egész társadalmi réteget, amit mond, az úgy van, befolyásolja a döntéseket. Így esik meg Dapne-val is ez a kínos eset - hiszen a kellemes udvarlók nem az ő ajtaját döngetik. Mit tehet ilyenkor egy hölgy? Itt jön képbe a friss örökös, Simon Bassett, aki nem akar feleséget keríteni magának, de idegesíti a sok mámáz, aki eléje tolja lánya felpolcolt melleit. Daphne és Simon megállapodást köt, amelyben mindketten jól járnak: Daphne értéke egyre növekszik, amiért egy duke oldalán libeg, Simonról pedig leszállnak a mámák. 

Először egy kis magyarázat erre a mámázra. A Netflixen elérhető a sorozat szinkronosan is, de én mindenképpen eredeti nyelven ajánlanám elfogyasztani, annyira jó a színészek kiejtése. A mámá(z)k nyilván a lányos anyukák. Semmi extra, csak imádom, ahogy kiejtik.

A sorozat egyik legfeltűnőbb és történelmi hitelességét megkérdőjelezendő szegmense a fekete színészek. OMG! Micsoda világban élünk. Na mindegy, ezen én túl is léptem, ahogy megláttam Regé-Jean Page-et, úgyhogy részemről eddig tartott meg nem történt felháborodásom. 
A sorozatot nem történelmi dokumentumként kell kezelni egyrészt, másrészt pedig a világvége nem most jött el, mert csak megsúgnám, hogy az 1994-es Sok hűhó semmiért című komédiában is Denzel Washington játszott. De akinek már ezzel baja van, és nem tud ezen túllépni, annak nem fog tetszeni a sorozat.
A történet előrehaladtával én amúgy is alternatív történelmi fikcióként kezeltem a sorozatot, de azért egy-két elejtett megjegyzést kapunk arra, hogy s miért alakult így a fekete emberek sorsa. Lényegében bemutatja, milyen lehetett volna a világunk. Nekem tetszik.

Tetszett, hogy nem vette magát túl komolyan olyan dolgokban, amik annyira nem is számítanak, de közben a karakterek hitelesnek hatottak, elhittem, hogy abban a korban a nők ennyire keveset tudtak a szexről, miközben éjfél után azért ment a dorbézolás. Voltak igazán megható jelenetek, érzelmi tetőpontok, tehát lehet drukkolni a szereplőknek, izgulni a fordulatos cselekmény miatt.

Az egész sorozat színes, habos-babos, a régi korok divatjának színpalettáját kiszélesítették, észrevehető a Bridgerton és a Featherington család ruházata közti színkülönbség. A képi világa nagyon jókedvű, passzol a történethez.

Ne számítson senki vérkomoly drámára, ez egy kellemes romantikus-erotikus történelmi szappanopera, ami teljesen magába tudja szippantani a nézőt. A könyveket, legalábbis az első részt, természetesen én is elolvasom majd, kedvet kaptam hozzá!