2019. november 21., csütörtök

Év Végi Book Tag

Bár ez még nem az az összefoglaló, amit év végére tervezek,  BacchanteBlues (blog) kihívott erre, aminek nagyon örülök :)

#1 Milyen könyve(ke)t kezdtél el, amit még be kell fejezned?
Már évek óta nem erősítem azok táborát, akik egyszerre több kötetet olvasnak, jelen pillanatban azonban hármat is gyűrök. 

A legrégebb óta bennálló Ted Chiang új novelláskötete. 
Szeptemberben kezdtem el, de az első 3-4 novella annyira műszaki leírásnak hatott, hogy félretettem. Azután kihagytam egy kisregényt, és az utána következő történetek már sokkal jobban tetszettek, az előző kötetes Chiangot véltem felfedezni bennük. Azonban a sors közbeszólt, ugyanis észrevettem, hogy hat teljes oldal totál üres az utolsó novellában... Pedig azt hittem, aznap már kiolvasom végre. Szerencsére az Agave kiadó egyből kicserélte nekem a könyvet, így most már tényleg befejezem.

Hadilábon állok Arthur C. Clarke A város és a csillagok művével is, mivel a felénél abbahagytam. Nem értem, mi történt, hiszen a 2001: Űrodisszeia az egyik kedvenc regényem lett idén. Ez viszont nyögvenyelős, szájbarágós, és amikor egy hatalmas polippal beszélgettek, elvesztettek. Még hagyom egy kicsit a nappaliban lévő asztalon, hogy szem előtt legyen, de túl sok reményt nem fűzök az elolvasásához.

Maholnap szerintem kiolvasom egyik kedvenc krimiszerzőm, Linwood Barclay izgalmas könyvét.
Nagyon szeretem őt, mert szereplői hétköznapi emberek, akik belekeverednek a rosszfiúk játékába, és mindegyik története összetett, csavaros. Szerintem zseniálisan csepegteti az információt. Ha kiolvastam, majd külön posztot kap.

#2 Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?
Őszi könyvem mindig van, örök kedvencekről és lehetőségekről itt írtam. Ami idén nagyon tetszett, az a Dióhéjba zárva című kisregény volt, így azt hiszem, jövőre a gótikus irodalom helyett a szépirodalom felé veszem az irányt. Egyébként a tél közeledtével jobban szeretem a krimit, sci-fit, thrillereket.

#3 Milyen új megjelenést vársz még?
Nem igen vagyok tisztában a megjelenésekkel, ha feltűnik egy általam szeretett írónő új könyve, akkor azt megjegyzem, de ennyi. Ma vettem át pl. Margaret Atwood Testamentumok című könyvét, amit már szeptember óta vártam. Alice Hoffman pedig nemrég jelentette be, hogy írni fog még egy előzmény kötetet az Átkozott boszorkákhoz, ami Maria Owens történetét meséli el, ezt is várom.

#4 Mi az a három könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?
Több is van, de amivel nagyon szeretnék bekuckózni karácsony idején, az a Harry Potter és a Főnix rendje. Szeretnék még megejteni egy Atwood kötetet is (vagy Az özönvíz évét vagy a Testamentumokat), illetve valamilyen karácsonyi történetet, mivel az tavaly kimaradt.

#5 Van-e könyv, ami még esélyes az "év könyve" címre?
Ó, naná, és nem tudom, melyik lesz a győztes, sok "hatalmas élmény" könyvet olvastam idén. Ilyen volt A Gyűrűk Ura, A szolgálólány meséje, a 2001: Űrodisszeia, A citromtorta különös szomorúsága, a Swimming Lessons vagy a Guvat és Gazella.

#6 Elkezdted-e már a jövő évi tervezést?
Nem, eszembe se jutott, nem szoktam ilyen hosszú távra tervezni. Maximum annyi, hogy szeretném befejezni a Harry Potter újraolvasását, szeretném idén több könyvemet újra kiolvasni, illetve már hagyomány, hogy születésnapomkor meglepem magamat egy drágább könyvvel (idén ez A Gyűrűk Ura volt), így tervben van a Narnia sorozat elolvasása is.

2019. november 17., vasárnap

Mary Alice Monroe: Beach House Memories

Könyvadatok:
Sorozat: The Beach House 3.
Megjelent részek: 5
Zsáner: Romantikus
Megjelent: 2013 (eredetileg: 2012)
Kiadó: Gallery Books
Oldalszám: 402
Goodreads értékelés: 4,13/5

Nem másolom be a fülszöveget, mert az spoileres lehetne az első részre vonatkozóan, hiszen itt visszarepülünk a múltba, pontosabban 1974 nyarába csöppenünk, amikor Lovie megismert egy számára igen fontos személyt. Azonban sajnos elkerülhetetlen, hogy valamennyi cselekményleírást tartalmazzon ez a bejegyzés, így aki nem fejezte be az első részt, az majd később térjen vissza.

Mary Alice Monroe hivatalosan is az egyik kedvenc íróm lett. Régóta kerestem már egy valamirevaló romantikus írót, akinél nem minden fenékig tejfel, nem naivak a szereplők, nincsenek idegesítő sablonok és giccs. Régebben nagyon szerettem Nicholas Sparksot, pár könyvét még ma is imádom, de az ő műveit például sokkal mesebelibbnek érzem. Aztán elmentem Debbie Macomber felé, akinek a kis tingli-tangli Rózsakikötő sorozata is igen tetszett (az utolsó rész kivételével), azonban zavart, hogy az alig negyvenéves főszereplőnk úgy viselkedik, mint egy nyolcvan éves öregasszony. Jött Sherryl Woods is, azonban hamar kiderült, hogy nem vagyunk egymásnak valóak.
Majd jött Mary Alice Monroe, akinek az írásai érettek, intelligensek, arányosak, összetettek, jól felépítettek, hitelesek, tanulságosak és szerethetőek. Egy régebbi posztomban már kifejtettem, mennyire tetszett az első, de leginkább a második rész, így nem kis elvárással kezdtem bele a harmadikba, ahol Miss Lovie múltját ismerhetjük meg. Egy olyan eseménysorozatot, ami válasz mindenre, amire az első részben Cara annyira kíváncsi volt. Hogy miért nem lépett fel Miss Lovie a bántalmazó férje ellen, hogy miért imádja annyira a teknősöket és hogy miért tekint mindenre fátyolos melankóliával.

Első találkozásom Monroe-val ugye a hallmarkos filmnek köszönhető, azonban az - hiába jó film szerintem hallamarkos mércével mérve - nem adja vissza a könyv mélységeit, a karakterek problémáit. Így bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, mert meglepően szívhez szóló.

A kötet olvasása közben szó szerint görcsbe állt a gyomrom néhány fejezetnél, hiszen ismertem a sztorit. Miss Lovie mindezt elmeséli az első részben, persze csak annyit, amennyit lányának feltétlenül tudnia kell. Itt azonban mindent megkapunk: a szépet és a csúnyát is. Pont emiatt nem mertem néha tovább olvasni, mert sejtettem, hogy most jöhet a fordulópont, most érkeztünk el oda, amiről tudjuk, hogy a dolgok csak rosszabbra fordulnak, amikor lehetett volna esélye tenni valamit, vagy amikor minden eldőlt.

Nem kell szépíteni, itt bizony a családon belüli erőszak az, ami erőteljesen szóba kerül. Egy olyan nő története, aki nem lépett ki a házasságból, hanem benne maradt. Talán durva dolog ilyet mondani, de néha ilyen történet is kell, mert így az olvasó valamennyire megértheti, miért nem tudott a szeretett szereplőnk elmenekülni. Hogy miket kellett tennie, hogy túléljen. Szörnyű mindebbe belegondolni, hogy nagyon sokan így élnek. Abba meg főleg, ha esetleg mi is ismerünk ilyen személyt, de nem is sejtjük, mi mehet a zárt ajtók mögött.

Voltak benne azért derűs részek, a teknősök és a környezetvédelem ismételten nagy szerepet kapott. Az egyetlen talán, amit hiányoltam az volt, hogy hiába játszódott a regény a hetvenes években, ezt annyira nem éreztem. Persze, nem volt telefonja mindenkinek, szó esett a politikáról, de egyébként simán elhittem volna azt is, ha mindez a napjainkban játszódik. Azonban a regényben is elhangzik, hogy Charlestonra és a déli emberekre alig van hatással mindaz, ami a világban végbemegy. Ezért is alakult úgy a vége, ahogy, de rossz belegondolni, hogy ez közel 50 év elteltével is így alakulhatott volna.

Ami nagyon tetszett, az az üzenet. Bár nem konkrétan ez volt, de tanulhatunk Miss Lovie esetéből, vagyis, hogy mennyire fontos, hogy egy nőnek legyen saját állása, keresete, hogy ne arra tanítsák, az élet csak abból áll, hogy feleség, anya, az ágyban meg pajkos szerető legyen. Nem csak a családon belüli erőszak miatt, hanem mi történik, ha mondjuk elhagyja a férje, vagy keresőképtelen lesz vagy esetleg meghal. Az önállóság és a függetlenség szavak bár sablonosnak hangozhatnak, azonban ezekre igenis szükség van.

Imádtam ezt a regényt is, a negyediket pár napja hozta a postás, így ha nem is idén, de a jövő évben biztosan elolvasom. Alig várom, hogy visszatérhessek az Isle of Palms szigetre, a teknősökhöz és Carához.

2019. november 15., péntek

Advent mi? Advent-a-thon

Sosem vettem részt olvasási maratonon, mert szeretem a saját magam tempójában darálni a könyveket, azonban ez annyira megtetszett, hogy össze is írtam, milyen könyvekkel szeretnék indulni.
A "kihívást" Arwen5 találta ki, a blogján megtaláljátok a lényegi információkat: https://apenchantforfantasy.blogspot.com/2019/11/ii-advent-thon.html?m=1
Reálisan látva a helyzetet szerintem 2-3 könyvet fogok csak elolvasni, de azért megpróbálom lenyomni mind az ötöt december elseje és huszonnegyedike közt.

1. Olvass el egy sokak által szeretett könyvet!
Választott könyv: J.K.Rowling: Harry Potter és a Főnix rendje
Indoklás: Tavaly novemberben kezdtem el újraolvasni a sorozatot, azonban tavasszal leálltam a negyedik résznél; éreztem, hogy - ahogyan az első olvasásnál - kell egy kis szünet. Most azonban készen állok, és bár karácsonykor terveztem olvasni, megpróbálom előtte lenyomni.

2. Folytasd egy sorozatod!
Választott könyv: Susan Wiggs: A tűzhely melege (Tóparti történetek 2.)
Indoklás: Bár a HP-val is kipipálhatnám ez, de szeretném a tavasszal elkezdett sorozatot folytatni. Öröm, hogy nem egybefüggő, mindegyik rész másvalakiről szól, és ráadásul télen játszódik, így nem csoda, hogy a megfelelő évszakig húztam a dolgot. Bár az első résztől nem voltam elájulva, van reményem az írónőben, mert egy másik könyve kellemes csalódás volt. Azért is kéne folytatnom, mert 2017 nyara óta ül a polcomon.

3. Olvass el egy családregényt!
Választott könyv: Katharina Hagena: Az almamag íze
Indoklás: Bár A tűzhely melegével is kiválthatnám ezt a témát (:D), a molyon szerepel a családregény címke a könyvön, így egyből ez került a listámra. Régebben, amikor Alice Hoffmanhez hasonló írókat kerestem, a német írónő is felkerült a virtuális polcomra, és amikor pár hete rám írt egy lány, hogy megválna tőle, egyből megörültem. Remélem, jó lesz!

4. Olvass el egy könyvet a kedvenc szerzőid egyikétől!
Választott könyv: Georges Simenon: Maigret és az Új-fundlandi randevú
Indoklás: Simenon a kedvenc krimiszerzőm Linwood Barclay mellett. Azonban Barclaytől még novemberben tervezek olvasni, és Simenon könyve amúgy is kicsike, alig 150 oldal, így megpihenésre fogom használni a maraton alatt.

5. Olvass el egy történelmi regényt!
Választott könyv: Ford Madox Ford: Soha többé
Indoklás: Ez is mehetne a sorozatfolytatásba, hisz az első részt 2013-ban olvastam, és vacilláltam is, hogy inkább Kate Morton legyen, de mivel elég egy darab nagy féltégla a maratonba, ezért esett erre a választásom. Na meg azért is, mert igazán illendő lenne ennyi év kihagyás után folytatni, remélhetőleg, sikerül felvennem a fonalat.

Mint írtam, kicsinek tartom a valószínűségét, hogy teljesíteném az olvasásokat, de azért elkezdem, próbálok majd valami naptárat tervezni erre. Ráadásul szeretnék az ünnepek közeledtével egy karácsonyi történetet is elolvasni. Jó is lenne még év vége előtt belehúzni, hogy azért meglegyen a 35+ elolvasott könyv idén.

Ti részt vesztek? Ha igen, mikkel készültök?