2020. április 29., szerda

TOP 5 Szerda #2

A mostani bejegyzésben az öt legvastagabb könyvről írok, amelyeket életem során elolvastam. Kinek mi a monstrum? Mindenkinél máshonnan kezdődik ez a szám, de én jellemzően az 550+ könyveket sorolom ide.




5. J.K.Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje - 752 oldal

4. Margaret Atwood: Alias Grace -768 oldal

3. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos - 818 oldal

2. Stephen King: 11.22.63 - 856 oldal

1. J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura - 1774 oldal

Érdekes, hogy ezeket mind az elmúlt négy évben olvastam. Előtte is akadt 700-600 oldalas könyvem, de mostanság vonzanak is a monstrumok. Sokat ingázom, ezek mindegyikét (kivéve A Gyűrűk Urát) mégis otthon olvastam el - vagy este vagy külön szabadságot vettem ki.
Hiába nagyok, vastagok és nem utazó-barátak, mégse váltanék sose ebookra. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne úgy! Mégse visz rá a lélek, szeretem ezeket a féltéglákat (bár A Gyűrűk Ura három vastagabb könyvre osztható), jól mutatnak a polcon. Mondjuk tényleg nem kényelmes, ha a kanapén ülve a hasamat nyomja meg kádban se ajánlatos olvasni, mivel elfárad a kezed, aztán még a végén beleejted, és néha nem is értem, miért kell egy-egy könyvet ilyen nagy alakban kiadni. A Harry Potter oké, mert azért könnyebb, a Jelenkoros Atwoodok is nagyon szépek, nem túl szélesek, de a Stephen King könyvek... Nem értem az Európánál ezt a módit, hiszen ez csak megdobja az árát, ráadásul nem is kényelmes. Sebaj, azért szeretjük őket.

Ti milyen monstrumokat olvastatok?

2020. április 27., hétfő

Sorozatok tavaszra - avagy feel-good minden mennyiségben

Volt már egy hasonló bejegyzés, csak akkor őszre javasoltam sorozatokat.
A mostani posztban olyan szériákat hoztam, amelyek viccesek, felemelőek, lehet rajtuk mosolyogni, jó kedve lesz tőle az embernek.

The Good Place és The Kominksy Method


A két sorozatról írtam már egy posztot, így nem is húznám nagyon a szót. A The Good Place egy rettentően kedves sorozat, ahol főszereplőink azon dolgoznak, hogyan lehetnének jobb emberek, a The Kominsky Method pedig talán kicsit szomorkásabb, hiszen ott van benne témaként az elöregedés és gyász, de mégis megmosolyogtatja az embert.


No Tomorrow


A mindössze 13 részes sorozat az egyik kedvencem volt három évvel ezelőtt. A történet lényege, hogy a főszereplő lány megismerkedik egy sráccal, aki szentül hiszi: egy meteor tart a Föld felé, amely elpusztít mindenkit, ezért minden napot kihasznál. A lány - bár nem hisz neki -, de vele tart a bakancslista teljesítésében.
A remény, a jókedv, az életkedv jut eszembe erről a sorozatról. Mindegyik epizód végén kaptunk egy kis tanulságot, rengeteget lehetett rajta nevetni, hiszen a lány munkahelye is előtérbe került. Ha egy nehéz nap után szeretnétek, hogy valami jó is történjen, nézzetek meg egy epizódot. Engem egy nehezebb időszakon segített át, és azóta is ajánlom, akinek csak tudom.


Jane the Virgin


Szerintem ez akár kultsorozattá is válhat, mert annyira aranyos, kikacsintós, szarkasztikus. A történet szerint Jane, aki szüzességét őrzi a házasságig, véletlenül megtermékenyül. Így van, szappanoperás a sztori, ezt a narrátorunk is mindig az orrunk alá dörgöli ("After all, this is a telenovela"), de mindemellett okos, intelligens, beszólogatós, vagyis marha jó! Krimi szál is található benne, ahogyan remek alakítások (Gina Rodriguez Goldel Globe-ot kapott) és érzelmileg erős jelenetek (a harmadik évad közepéről ne is beszéljünk...). Most már végre Netflixen is fent van, úgyhogy lehet darálni.


Galavant


Jó ég, mennyire imádom ezt a sorozatot, még a mai napig dúdolom a dalait! Ez egy középkori musical, aminek az első két perce el is meséli, hogy Galavant szívszerelmét elrabolja Richard király, és Galavant útra kel, hogy megmentse. Azonban a sorozat nem arról szól, miképp menti meg a bajba jutott lányt, dehogyis! Madalena kijelenti, hogy neki tetszik a hírnév és a gazdagság, és inkább Richard királlyal marad. Ezek után követhetjük Galavant kalandjait, akit felkeres egy titokzatos hercegnő, miután országát elfoglalták.
A Galavant nem veszi magát túl komolyan, vicces, aranyos, kikacsintós, és sajnos csak két évadot élt meg. Hiába ilyen rövid, érezni az egészen, hogy a készítők és a színészek imádták forgatni, egy jó csapat jött össze jó időben, jó helyen.
Mindenképpen adjatok neki egy esélyt, nagyon élvezetes sorozat!

2020. április 22., szerda

TOP 5 Szerda #1

A (angolul) TOP 5 Wednesday lényege, hogy minden héten egyszer kikerül egy összesítő poszt valamilyen témában. Úgy tudom, a Goodreadsen indult ez el 2013. novemberében, és sokáig meg is adták, mi lesz a téma, de mostanság elhalt a lelkesedés. Azért szoktam látni pár bloggernél, és mivel megtetszett, én is bevezettem.


Az első téma egy kicsit megkésett, ugyanis a márciusi nőnapra terveztem, de ami késik, nem múlik :)
Íme az én TOP 5 kedvenc női szerzőm. A listát az alapján próbáltam összeállítani, hogy

  • mennyire áll közel a szívemhez
  • milyen jelentősége van könyvei mondanivalójának 
  • hány könyvet elolvastam tőle 

5. Agatha Christie

Tizenhat éves korom környékén olvastam először a krimi királynőjétől, mi más is lehetett volna ez az olvasmány, mint a Tíz kicsi néger. Emlékszem, egy régi, szakadt kiadás volt, már jöttek ki a lapok, de én mégis izgatottan olvastam, hogy minél előbb kiderüljön, ki áll a gyilkosságok mögött. Annyira tetszett, hogy utána egy barátnőmnek is kölcsönadtam. Később több AC könyvbe is belekezdtem, de valamiért elmúlt a varázs. Tíz év után tértem vissza az írónőhöz, olvastam tavaly A ferde házat, A karácsonyi pudingot, és vár rám az új kiadású Tíz kicsi néger újraolvasásra, illetve az Örök éj.

Nagyon örülök, hogy a Helikonnál kötött ki a "sorozat", mindegyik borító tetszik, kellemes kis utazókönyvek is a méretüket tekintve.

Hogy mit szeretek Agatha Christie-ben? Hogy bár inkább szórakoztat, de sokszor azért el is szeretné gondolkodtatni az olvasót a jóról és rosszról, a szürke zónáról, mégse hoz le az életről, történetei inkább kellemes fejtörők. Az is inspiráló, micsoda sikereket ért el a könyveivel és hogy milyen sokat írt. Szerintem ő örök marad :)

4. Mary Alice Monroe

Rá csak két éve találtam, és bár a The Beach House eleje kicsit untatott, a Swimming Lessonst már imádtam. Igaz, csak egy sorozatából olvastam négy könyvet, de ennyiből is kiderült, hogy Monroe mennyire küldetésének tekinti, hogy megüzenje az olvasóinak a természetvédelem fontosságát. Nyilván a saját otthonát érintő kérdéseket vitatja meg leginkább (Dél-Karolina), ismeri is ezeket, mindez átjön az írásaiból. A The Beach House sorozat fontos eleme a teknősök megmentése, fészkük békén hagyása, hogy bár bájos, ha kapar a kutya, de lehet, hogy ezzel a tojásokat szedi ki stb. Az egyik könyve elején ez állt (nem pontosan így): Csak lábnyomot hagyj a parton, mást ne. De nem csak ezekre hívja fel a figyelmet, hanem sok más dologra is, ráadásul a könyveiben szereplő alapítványok a valóságban is léteznek, ahogy utánajártam, volt, amelyiknek adományozott vagy akár ő maga is dolgozott ott fiatalabb korában.

A hamarosan hatvanéves írónőnek instagram oldala is van, ahol folyamatosan oszt meg ezzel kapcsolatos dolgokat.

3. Joanne Harris

Joanne Harris az az írónő, aki hallatán/említésén mosolyogni kezdek. Bár nagyon régóta nem olvastam tőle, inkább csak újráztam, és a Csokoládé folytatásai se jöttek be, attól még rengeteget jelentenek a könyvei. Először a Szederbort olvastam a gimis tanárnőm ajánlására, és harmadik olvasásra is ugyanannyira imádom. Az öreg Joe, a talizmánok, az író, mint főszereplő, a borok, amelyek beszélnek. Mindig eszembe jut a vonaton hazafele egy bizonyos szakasznál több jelenet is a történetből. Aztán ott van a Csokoládé, amely inkább a tél végét, tavasz elejét, a szelet juttatja eszembe, az ínycsiklandó bonbonokat, az útkeresést, a vallást, a közösséget. Kedvencem még tőle az Aludj kislány, ami már nem ennyire aranyos, inkább sötét és szomorú, de szintén egy nagyon jó élményként él bennem.

Szeretem Harris különböző vicces posztjait is az online médiában; remélem, sok-sok könyvet olvashatunk még tőle és egy kiadó most már tényleg végigviszi az életművét.

2. Alice Hoffman

(El sem hiszem, hogy lekerült a dobogóról, pedig ez a helyzet. Nem azért, mert már nem szeretném, dehogy, de olykor változnak az idők.) Hoffmant vagy utálják vagy szeretik. Vagy nagyon bejön a stílusa, vagy ki vannak bukva, hogy ez mi. Ahogy tapasztaltam, nem csak idehaza találta/találja meg nagyon nehezen a célközönségét, hanem odakint is. Érdekes egy ilyen írónő munkásságát imádni. Pedig nem minden könyvét szeretem. Inkább hajlok azok felé, amelyek kicsit boszorkányosabbak, kisvárosban játszódnak és egy család történetét mesélik el (Átkozott boszorkák, Tizenharmadik boszorkány, Rules of Magic, stb.). Nekem eleve nagyon tetszik a narráció, amelyet alkalmaz, a varázslatos elemek, a sokszor érzékelhető durvaság is, a nem mindig szimpatikus szereplők.

Mostanság inkább angolul olvasok tőle, mivel idehaza már nem is jön ki tőle új könyv.
Szeretem a munkásságában, hogy egyrészt hű magához, hogy a karakterei nem hordozzák a kötelező kedvelj-meg faktort. Nem ír bele tragikus múltat csak azért, hogy megsajnáld. Leírja, hogy viselkedik a szereplő, te pedig, mint olvasó, majd eldöntöd magad, szimpatikus-e vagy sem.

A könyveinek szerintem van egy megfoghatatlan és megismételhetetlen hangulata, az Átkozott boszorkákat hiába olvastam már háromszor, valahogy mindig más lesz a mondanivalója, ahogy öregszem és más dolgok tűnnek fel benne. Remélem, sok könyvet olvashatok még tőle.

1. Margaret Atwood

Atwood az az író, akiről három éve még nem gondoltam volna, hogy egy ilyen listán az első helyen szerepel majd. Anno csak azért se néztem meg A szolgálólány meséjét, mert mindenki erről beszélt (azóta is csak az első évadot láttam és rém unalmasnak tartottam), és az első könyve se ez volt, amit olvastam tőle. Amivel teljesen magával ragadott, az az Alias Grace volt. Imádtam minden egyes sorát, és Csonka Ágnesben egy olyan fordítóra leltünk, akiért ezentúl foggal-körömmel harcolni kell!

Atwood - ahogy látom - szereti körüljárni a nőt, mint a társadalom elnyomottabb részét, mint anyát, mint kizsigerelhető szülőgépet, valamint az emberiség pusztulása is egy ijesztő folyamat nála. Négy könyvét olvastam tőle eddig (Alias Grace, A szolgálólány meséje, A vak bérgyilkos, Guvat és Gazella), és már majdnem egy éve, hogy nem vettem kezembe Atwood könyvet, pedig vár rám kettő (Az özönvíz éve, Testamentumok), és most jelent meg még egy, ami nagyon érdekel (Az ehető nő). Bevallom, kicsit sok lett, mert túlságosan is megmutat minket egy görbe tükrön keresztül, és kellett egy kis pihenő. Azonban most újra hiányzik, a Jelenkor munkássága pedig, ami a kiadást és a borítókat illeti, egyre inkább arra ösztönöz, hogy minden megjelent könyvét megszerezzem. Nagyon örülök, hogy jó kezekbe került, és hogy folyamatosan olvashatjuk a könyveit!

Nektek kik a kedvenc női szerzőtök?

(Képek forrás: Google)