Áprilisi összegzés

Ez a hónap nagyon gyorsan elszaladt. Még mindig a fejünk felett lebeg a világjárvány, a boltok java zárva, az alapvetőekbe pedig még mindig 9 előtt vagy 12 után mehetnek a fiatalabbak. Ráadásul nem elég, hogy február végén apukám került kórházba, április elsején anyukámat kellett bevinni... Nem tudom, mi ez az év, de nem szeretem. Szerencsére már mind a ketten jól vannak, idehaza, biztonságban, viszont mivel nem mehetnek sehova, a nővéremmel intéztünk/intézünk mindent - bevásárlás, posta, egyéb ügyek. A Húsvét nehezen is telt, mert bár itthon voltam, hogy besegítsek, azért engem is kifárasztott az egész helyzet - főleg lelkileg. De mindennek vége, hálás vagyok, hogy mind a ketten jól vannak. Mondjuk ugyanennyire örülnék annak is, ha ez a járvány végre eltűnne, és helyreállna a rend.

Evezzünk kellemesebb vizekre. Áprilisban hat könyvet sikerült elolvasnom, végignéztem egy sorozat, illetve belekezdtem/folytattam, hármat, néztem egy stand up comedyt és  hét filmet. Lássuk, melyek voltak ezek:

Könyvek

Ford Madox Ford: Túl mindenen - Az utolsó angol úriember 3. része, nagyon szerettem, ez tetszett eddig a legjobban.
Sarah Addison Allen: The Girl Who Chased the Moon - újraolvasás hat év után, és most is ugyanannyira szerettem.
Abbi Waxman: Új örömök kertje - kellemes kikapcsolódás volt, egyből vettem is pár palántát.
Andrew Klavan: Vadászat Amandára - izgalmas, sodró lendületű krimi a 2000-es évek elejéről.
Edgar Allan Poe: A fekete macska - engem sajnos nem fogott meg, de legalább megismerkedtem a híres író pár művével.
Edith Wharton: A szerelem nyara - lehozott az életről, de ez egy remek könyv a női sorsról.

A hobbit még mindig ott csücsül az asztalon, fogalmam sincs, mikor kezdek bele, főleg hogy rákerült a Csipkerózsikák is, amit a felénél (kb. 350 oldalnál) félreraktam, mert egyrészt nem erre számítottam, másrészt meg elég ijesztő, ha túlságosan beleélem magam.

Filmek

Always Be My Maybe - Ali Wong miatt érdekelt, na meg Keanu Reeves is szerepet kapott benne. Sajnos inkább csalódás volt a film, mivel semmi újat nem éreztem, de egynek jó volt.

Hallmarkos filmek

 

Flip That Romance - aranyos film volt, amiben házakat újítottak fel. A férfi főszereplő hangja pedig nagyon szexi, tisztára olyan, mint Nathan Fillioné.
Easter Under Wraps - húsvéti film volt, talán az egyetlen a Hallmark kínálatából, de aranyos volt, tetszett. Brandan Penny az egyik kedvencem.
Just My Type - tipikus sztori - lány a munkája miatt nem fedi fel magát (csak ebben a hónapban ez volt a harmadik ilyen) -, de Bethany Joy Lenz és Brett Dalton miatt nagyon jól sikerült.
Just Add Romance - ez nem kifejezetten tavaszi film volt, de gondoltam, miért ne. A történet igazából egy főzőverseny-műsor, ami vicces volt, nem is tudtam teljesen komolyan venni, de egynek elment.
You're Bacon Me Crazy! - food truck, bacon, kaja, meg is éheztem tőle. Aranyos volt, tetszett a vége is.
Nature of Love - hiába imádom Emilie Ullerupot, sajnos ő se mentette meg a filmet. Eleve ez a luxus kempingezés nekem nem jön be, a luxus feleségekben tudnék ilyet elképzelni, a pasi színész pedig valami borzalmas volt.

Stand-up comedy

Taylor Tomlinson - véletlenül akadtam rá - feldobott egy jelenetet a Netflix -, de nagyon megérte. Bár nem nevettem rajta annyit, mint mondjuk Ali Wongon, azért akadt pár rész, ahol a térdemet csapkodtam.

Sorozatok

Brooklyn 99 - két és fél részt néztem meg, de nem egyezik a humorunk.
Wayward Pines - atyaég, hogy ez milyen jól kezdődött! Viszont hatalmas baromságnak tartom a csattanóját, szerintem hiteltelen az egész, és a végén már csak röhögtem rajta.
What We Do in the Shadows - új kedvenc sorozatot avattam. Az áldoku vámpírvígjátékot egy nap alatt daráltam le, és folyamatosan röhögtem rajta. Szerencsére kijött a második évad is.
The Good Fight - szinte el is feledkeztem erről a sorozatról, de aztán folytattam a harmadik évadtól. Nagyon erős, nagyon politikai, nem rejti véka alá a véleményét.

Ez volt április. Még mindig nem hiszem el, milyen gyorsan véget ért. Remélem, mindenki egészséges marad, elmúlik a járvány és helyreáll a rend - bár már tudjuk, hogy a Könyvhét is elmarad, azért reménykedni szabad.

TOP 5 Szerda #2

A mostani bejegyzésben az öt legvastagabb könyvről írok, amelyeket életem során elolvastam. Kinek mi a monstrum? Mindenkinél máshonnan kezdődik ez a szám, de én jellemzően az 550+ könyveket sorolom ide.

5. J.K.Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje - 752 oldal

4. Margaret Atwood: Alias Grace -768 oldal

3. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos - 818 oldal

2. Stephen King: 11.22.63 - 856 oldal

1. J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura - 1774 oldal

Érdekes, hogy ezeket mind az elmúlt négy évben olvastam. Előtte is akadt 700-600 oldalas könyvem, de mostanság vonzanak is a monstrumok. Sokat ingázom, ezek mindegyikét (kivéve A Gyűrűk Urát) mégis otthon olvastam el - vagy este vagy külön szabadságot vettem ki.
Hiába nagyok, vastagok és nem utazó-barátak, mégse váltanék sose ebookra. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne úgy! Mégse visz rá a lélek, szeretem ezeket a féltéglákat (bár A Gyűrűk Ura három vastagabb könyvre osztható), jól mutatnak a polcon. Mondjuk tényleg nem kényelmes, ha a kanapén ülve a hasamat nyomja meg kádban se ajánlatos olvasni, mivel elfárad a kezed, aztán még a végén beleejted, és néha nem is értem, miért kell egy-egy könyvet ilyen nagy alakban kiadni. A Harry Potter oké, mert azért könnyebb, a Jelenkoros Atwoodok is nagyon szépek, nem túl szélesek, de a Stephen King könyvek... Nem értem az Európánál ezt a módit, hiszen ez csak megdobja az árát, ráadásul nem is kényelmes. Sebaj, azért szeretjük őket.

Ti milyen monstrumokat olvastatok?

Sorozatok tavaszra - avagy feel-good minden mennyiségben

Volt már egy hasonló bejegyzés, csak akkor őszre javasoltam sorozatokat.
A mostani posztban olyan szériákat hoztam, amelyek viccesek, felemelőek, lehet rajtuk mosolyogni, jó kedve lesz tőle az embernek.

The Good Place és The Kominksy Method

A két sorozatról írtam már egy posztot, így nem is húznám nagyon a szót. A The Good Place egy rettentően kedves sorozat, ahol főszereplőink azon dolgoznak, hogyan lehetnének jobb emberek, a The Kominsky Method pedig talán kicsit szomorkásabb, hiszen ott van benne témaként az elöregedés és gyász, de mégis megmosolyogtatja az embert.

No Tomorrow

A mindössze 13 részes sorozat az egyik kedvencem volt három évvel ezelőtt. A történet lényege, hogy a főszereplő lány megismerkedik egy sráccal, aki szentül hiszi: egy meteor tart a Föld felé, amely elpusztít mindenkit, ezért minden napot kihasznál. A lány - bár nem hisz neki -, de vele tart a bakancslista teljesítésében.
A remény, a jókedv, az életkedv jut eszembe erről a sorozatról. Mindegyik epizód végén kaptunk egy kis tanulságot, rengeteget lehetett rajta nevetni, hiszen a lány munkahelye is előtérbe került. Ha egy nehéz nap után szeretnétek, hogy valami jó is történjen, nézzetek meg egy epizódot. Engem egy nehezebb időszakon segített át, és azóta is ajánlom, akinek csak tudom.

Jane the Virgin

Szerintem ez akár kultsorozattá is válhat, mert annyira aranyos, kikacsintós, szarkasztikus. A történet szerint Jane, aki szüzességét őrzi a házasságig, véletlenül megtermékenyül. Így van, szappanoperás a sztori, ezt a narrátorunk is mindig az orrunk alá dörgöli ("After all, this is a telenovela"), de mindemellett okos, intelligens, beszólogatós, vagyis marha jó! Krimi szál is található benne, ahogyan remek alakítások (Gina Rodriguez Goldel Globe-ot kapott) és érzelmileg erős jelenetek (a harmadik évad közepéről ne is beszéljünk...). Most már végre Netflixen is fent van, úgyhogy lehet darálni.

Galavant

Jó ég, mennyire imádom ezt a sorozatot, még a mai napig dúdolom a dalait! Ez egy középkori musical, aminek az első két perce el is meséli, hogy Galavant szívszerelmét elrabolja Richard király, és Galavant útra kel, hogy megmentse. Azonban a sorozat nem arról szól, miképp menti meg a bajba jutott lányt, dehogyis! Madalena kijelenti, hogy neki tetszik a hírnév és a gazdagság, és inkább Richard királlyal marad. Ezek után követhetjük Galavant kalandjait, akit felkeres egy titokzatos hercegnő, miután országát elfoglalták.
A Galavant nem veszi magát túl komolyan, vicces, aranyos, kikacsintós, és sajnos csak két évadot élt meg. Hiába ilyen rövid, érezni az egészen, hogy a készítők és a színészek imádták forgatni, egy jó csapat jött össze jó időben, jó helyen.
Mindenképpen adjatok neki egy esélyt, nagyon élvezetes sorozat!