Kedvenc bácsikáim

Kép

Tudom, Valentin-nap alkalmával más bejegyzés dukálna, mondjuk a legjobb romantikus könyvek, de ezekről már írtam egyszer itt. Aztán rájöttem, hogy ezt kár is erőltetni, mert sose szerettem ezt az egész piros szívecskés ünnepet, másrészt pedig a február 14-e számomra mindig nagypapám születésnapját jelentette elsősorban, aki már lassan 7 éve hagyott itt minket. Az ő emlékére szedtem most össze azokat az irodalmi "nagypapákat", akik nagyon a szívemhez nőttek. Azért tettem idézőjelbe, mert nem mindegyikük a szó szoros értelmében nagypapa.

Joanne Harris: Szederbor - Joe bácsi

Joe bácsival a főszereplőnk akkor találkozik, amikor még kisfiú, és rengeteg mindent tanít neki a nyár folyamán. Jay felnőttkorában is sokat töpreng az öregen, aki nagy hatással volt rá. A bácsiból leginkább - főleg a fordítás miatt - a tájszólásos beszéde és a kis amulettek maradtak meg. A hatása szerintem észrevehető, hiszen a blog is erről a könyvről kapta a nevét.

Megint megcsapta az illat, Joe házának enyhe, ecetes illata, az égő tömjéné, a konyhaablakban érő paradicsomoké.

Joe olyan maradt, mint volt; szedte a korai gyümölcsöt, rekeszekbe rakta, hullott gyümölcsből lekvárt főzött, megmutatta a vadon növő gyógynövényeket, és teliholdnál begyűjtötte őket, a lápon fekete áfonyát szedett, a vasúti töltésen szedret, paradicsomból fűszeres ízesítőt, karfiolból savanyúságot készített, levendulás zacskókat varrt álmatlanság ellen, gaulteriából gyorsabb gyógyulást elősegítőt, télre erős paprikát és rozmaringot tett el, hagymát savanyított.

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány - Dr. Brock Stewart

Az orvos figurája sokáig megmaradt az emlékezetemben. Főleg egy olyan jelenet miatt, amely igazából csak egy visszaemlékezés, de annyira sokat elmond a karakter jelleméről. Nyilván háziorvosként rengeteg mindent látott - bánatot, csalódást -, így kellő bölcsességgel viseltetik a dolgok iránt. Tetszett még a bájos románc is közte és a nagymama között.

– Régebben úgy tartottam, hogy van egy terv, egy hozzávetőleges terv, ami azért mégiscsak terv – ismerte el a doktor. – Most már úgy vélem, hogy ezernyi terv van. Minden lélegzet, minden döntés befolyásolja a tervet, kitágítja, megrövidíti, megcsavarja. A terv állandóan változik. Azok, akik vannak olyan szerencsések, hogy a betegségek és balesetet tömkelegét túlélik, megöregszenek. Elfáradnak. Lehunyják a szemüket.

C.J.Carmichael: A Bramble House Christmas - Mikulás

Friss, karácsonyi olvasmány, amelyben van egy Bramble House nevezetű panzió. Itt száll meg egy öregúr, aki igazán csak mellékszereplője a kötetnek, alig jelenik meg, de esszenciája átszövi az egészet: ő a Mikulás - nyilván nem az igazi, de a főszereplő kisfiúnak ezt nem kell tudnia. Ki ne szeretne egy olyan öregurat, aki mindennap friss süteményt hagy a konyhában, mivel a kipróbált receptet tökéletesítenie kell?

Sarah Addison Allen: The Girl Who Chased the Moon - Grandpa Vance

Kedvenc nagypapám. A maga két méterével feltűnő, mégis visszahúzódó, bátortalan, "friss" unokájával nem tud mit kezdeni, és még mindig szerelmes régen elhunyt feleségébe, aki miatt mindig megnézi, hogy a mosógépben nem maradt-e béka :).

Vance laughed, which automatically made Emily smile.

Harry Potter - Dumbledore

A Gyűrűk Ura - Gandalf

Kihagyhatatlan e kettő klasszikus mű hosszú szakállú, süveges varázslója. Bár Gandalf megjelenésének mindig jobban örültem, mert Dumbledore bölcsessége és hallgatása sokszor idegesítő, de mindkettő öregurat nagyon szerettem a kötetek olvasása közben. A karaktereknek - főleg a fiatalabbaknak - is reményt és biztonságot jelentettek.

Ezek mellett szeretem az olyan filmeket, sorozatokat is, ahol a nő és férfi közt a korkülönbséggel karöltve nem romantikus, hanem apa-lánya viszony jön létre, mint az Ébredj velünkben , A kezdőben vagy a The Good Place-ben és a Hart of Dixie-ben.

Nektek kik a kedvenc bácsikáitok? :)