2021. április 2., péntek

Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő


Egyik karácsonyra édesanyám ezt a könyvet kapta tőlem - tudtam, hogy nem szokott olvasni, de ez egy képekkel teli, színes kötet, és anyukám abban az évben nagyon elszánt volt, hogy legyőzze a magasságtól való félelmét, így nem is volt kérdés, hogy megkapja.

Idén februárban azért kezdtem bele magam is, mert Evelin molyos kihívásán részt vettem. Egyébként nem hiszem, hogy elolvastam volna ezt a gyűjteményt, és most se bántam meg, de többre számítottam.

Egyrészt meglepetésként ért, hogy ez gyerekeknek szóló kötet. Pedig a rajzolt borító és a színes grafikák elárulhatták volna. Egyrészt nagyon jó, hogy a fiatal lányok (és fiúk) ilyen módon ismerkedhetnek olyan női életutakkal, amelyek a történelemkönyvekben kevés szerepet kaptak, másrészt viszont többre, komolyabb stílusra számítottam.

Maga a kiadvány gyönyörű. Hiába épül ugyanarra a "sablonra" mindegyik oldalpár, a tervező meg tudta oldani, hogy a személyiségekhez kapcsolódó grafikákkal ékesítse a lapokat. A különböző színek és elválasztóvonalak is tetszettek.

Azonban a megrajzolt portrék, amik amolyan fejezetindítóként mutatnak képet az adott nőről, számomra túl kevés volt, miközben túl sok is. Kevés, mert akiről készült, arról megnéztem volna inkább egy fényképet vagy festményt, és sok, mert ennyi rajzot már nehezen viselek - tudom, gyerekeknek szóló kötet, de egy oldalra, sarokba helyezett élethűbb portré nem bántott volna senkit.

Mindegyik nőről egy-egy oldalpárt kaptunk jobb-kevésbé érdekes szöveggel. Általában egy bevezetővel kezdődik - hol született, mikor, milyen családban -, aztán kitértünk arra, miben tűnt ki, miért került bele ebbe a kötetbe. A szöveg felépítése és stílusa sokszor nem tetszett. Az olykor érezhetően nehéz témákat (elhurcolták, börtönbe zárták - terhesen! -, meghalt a férje, verték a szülei) lezárja egy-egy mondattal, és látom, hogy van mögötte kutatómunka, olykor mégis soknak éreztem a fikció szerű mondatokat. Az is hiányzott, hogy se a könyv elején, se a végén nem kaptunk összefoglalást, pedig érdekelt volna, Fodor Marcsi és Neset Adrienn honnan és hogyan szerezte meg ezeket az információkat. Internet? Leültek beszélgetni leszármazottakkal? Levéltárakba jártak? 

Örülök, hogy született egy ilyen kötet, ha lenne gyermekem, biztos megmutatnám neki, azonban úgy érzem, kellene még magyarázni mellé, húznám a számat egy-két dolgon. Az értékét azonban elvitatni nem lehet.

UI: A címben lévő kard nagyon jó :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése